Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Manzinger Krisztián: Lőrincz Csaba: A mérték
Lőrincz Csaba: A mérték kollégáktól, akik közül a legtöbben barátok is voltak. A képet további dokumentumok is színesítik, amelyek egyrészt a családi hátteret árnyalják, másrészt bepillantást engednek a román titkosszolgálat Lőrincz Csabára vonatkozó tevékenységébe. A korszakonkénti tagolás jó alapot nyújt az életmű áttekintéséhez, persze azon keretek között, amelyeket egy ennyire termékeny gondolkodó politikus tiszteletére kiadott kötet áttekinthet. A megértés legfőbb állomása az, hogy világosan látjuk: az életmű nem változott, nem kanyargóit, nem szakadt meg, nem fordult más irányba, és nem tévesztett célt. A gondolatok elindultak, és mint a fák, az évek múlásával terebélyesedtek, egyre több ágat növesztettek, egyre mélyebbre kapaszkodtak a földbe. Az első korszak 1987-ig tart, ez a sepsiszentgyörgyi és kolozsvári diákévek ideje, a Limes Körben megélt ellenzékiségé, illetve a látszatházassággal Erdélyből eltávozó ifjú értelmiségi útkereséséé. Krúdy hőseinek emberen kívüli rend által vezérelt élete vagy Karl R. Popper Prognózis és prófécia a társadalomtudományokban című művének lefordítása a fiatal szerző érdeklődésének irányait mutatják (A dokumentumok pontos forrásai a könyv végén találhatók.). Itt szellemi homokvárak építése és a betonkeverés- még öntudatlan - tudományának elsajátítása történik. Engedtessék meg egy kis kitérő! Számomra a mű egyik legszebb képe a homok- vár-betonkeverés párhuzam. A kötet elején Pethő Sándor - a barát - révén a gyermek Lőrincz Csaba naplójának egy darabját ismerjük meg, amelynek bejegyzései egy-egy- tőmondatnál alig hosszabb - mondatban foglalják össze az adott nap eseményeit. Hiába, a letisztult gondolkodást az ember már gyermekkorában magában hordozza! Ott jelennek meg a következő bejegyzések: „Homokból várat építettem.", „Betont kevertem." Lőrincz Csaba életét, munkásságát végigkísérte ez a kettősség: a homokvárépítés, amely később a tudományos munkát, a filosz harcát jelentette a jobbításért; és a betonkeverés, amely a politikusi tevékenység volt a világ jobbításáért. Ennek a jobbítandó világnak a középpontjában a magyar nemzet és Magyarország volt, a politikát pedig nemzetpolitikának hívták. Az 1988-tól az 1998-as kormányzati szerepvállalásig tartó második korszakban Lőrincz Csaba eleinte a „homokvárépítés" felé látszik orientálódni. A rendszerváltás éveiben a központban filozófiai kérdések, a múlandó eszme alkotásainak termékei állnak, gondolatok a relatív felfogásról, az értelmezésekről, az erkölcsről, az ítéletekről, a megértésről vagy akár az etikáról. Megjelenik az elmélet művelésének velejárója, a szabadság. Egy olyan élmény, amely a szabadon szárnyaló gondolkodót illeti, de amelyet a betonozó, a politikát művelő nem tapasztalhat meg. De csak látszólag... A külpolitika és a nemzetpolitika kérdései nem hagyták nyugodni. A koherens magyar külpolitika nem másolható Nyugatról, mert azt nem lehet másra alapozni, mint a közép-európai valóságra és a tényszerű megfigyelésekre épített közép- és hosszú távú előrejelzésekre. Hasonlóan van ez a „Nyugathoz való felzárkózással is". Mit is jelent a „Nyugat"? Mi a célunk? - teszi fel a kérdést ekkori műveiben. 2011. tavasz 187
