Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Manzinger Krisztián: Lőrincz Csaba: A mérték
Könyvekről A nemzetiségi probléma sem hagyta nyugodni az Erdélyből elszármazott, de helyzettudatát (erdélyiségét) megőrző értelmiségit: arról ír, hogy a nemzeti kisebbségek állampolgári és a nemzeti kötődései egyenrangúak. 1990-ben világosan látta a függetlenedő szomszédos államok nemzetépítő törekvéseiben rejlő veszélyeket, és a megoldást: az önkormányzatiság legkülönbözőbb fajtáira épülő társadalmak nyújtotta egyéni és kollektív szabadságot. Liberális eszmei alapon állva kereste a kiengesztelődés lehetőségét, az együttműködés megvalósíthatóságát, az egyéni szabadság megélhetővé tételét. Érdekesek azok a fejtegetések, amelyek a magyarországi kisebbségi törvény megszületésével kapcsolatosan íródtak: az identitásválasztás szabadságának, a kisebbségek törvényileg adott taxatív felsorolásának, illetve a katalógusok intézményének összefüggései, a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok viszonyrend- szerének taglalása. Felvetődik a kérdés, mi lesz a kisebbségi települési önkormányzatok területén élő magyar kisebbségekkel, az ő jogaikat ki vigyázza majd? Az 1998-as kormányváltást követően az új kormány megindult a „szerződéses nemzet" felé. Ennek első lépése a státustörvény, Lőrincz Csaba egyik nagy művének a megalkotása. A törvény koncepciója, sőt maga a jogszabályszöveg is megtalálható a könyvben. A Fidesz-kormány időszakának írásai más jellegűek, mint a korábbiak, ráépülnek azokra, de leszűrve bizonyos konzekvenciákat, és vállalva a kormányzás felelősségét. Ekkor a sokat bírált alapszerződéseket már nem lehet meg nem történtté tenni, sőt megváltoztatni sem. Ezért inkább az a kérdés, hogy mire lehet őket használni, a magyar külpolitikának erre kell hát figyelnie - írja. A megoldás, a magyar-szlovák és magyar-román viszony rendezése csak intézményes megoldás révén lehetséges. Az autonómia olyan stabilizáló eszköz, amelynek követelését „elvárják" Magyarországtól mind a határon túli magyarok, mind a szomszédos államok, és amely nem haladja meg sem geopolitikai helyzetünkből fakadó lehetőségünket, sem teljesítőképességünket. A kormányzati időszak kiemelkedő alkotása a Magyarország délkelet-európai stratégiájára vonatkozó komplex javaslat, amely a fejezet végén, egyfajta lezárásként szerepel. A 2002 utáni kormányok külpolitikai bizonytalanságai, céljainak hiánya mélyen érintette. Mind a NATO- és EU-csatlakozás utáni pozíciókeresés, mind a határon túli magyarokkal kapcsolatos cselekvőképtelenség ösztönzőleg hatott rá, útkeresésre sarkallta. Foglalkozott például a magyarországi zsidóság és a magyar jobboldal viszonyának újragondolásával. A határon túli magyarok mintájára természetesnek kell venni a magyarországi zsidóság kettős kötődését - írja. Fejtegetésekbe bocsátkozott olyan kérdés tekintetében, amelyhez az elmúlt évtizedekben nem mertünk hozzányúlni: Melyek a magyar migrációs politika céljai? Mi Magyarország célja a határon túli magyarokkal migrációs szempontból? Rengeteg aktuálpolitikai kérdés is érdekli, azokat minden aspektusból meg kívánja vizsgálni: Koszovó, az önrendelkezés, a fegyveres erő alkalmazása, az ENSZ BT működése. A tudós ember jelenik meg így: vizsgálja 188 Külügyi Szemle
