Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei végére, azaz 1993 végéig kellett teljessé tenni) az EU szabályzó módja kapott helyet. A Gazdasági és Monetáris Unió két pillére - a gazdasági unió és a monetáris unió - nagyon eltérő politikaalkotási módszerekkel került kialakításra. Míg a monetáris unió, azaz a monetáris és árfolyam-politika teljes mértékben közösségi szintre és a hagyományos közösségi módszer szerinti politikaalkotási forma kategóriája alá került, addig a gazdasági unió, azaz a költségvetési politikák, tagállami hatáskörben maradtak. A tagállamok a költségvetési politikák közös szabályozására a politikai koordináció módszerét rendelték. A monetáris unió megvalósítása tehát a Gazdasági és Monetáris Unióban közösségi szintre került, és hozzá politikaalkotási módszerként a tradicionális közösségi módszert rendelték. A tradicionális közösségi módszer jellemzője, mint arról már korábban szó volt, hogy ez a módszer egy tiszta, erőteljes szupranacionális formája a közös politikaalkotásnak. Ilyenkor egy adott politikai területen a hatalom gyakorlása tagállami szintről egyértelműen áttevődik közösségi szintre. A monetáris unió kapcsán viszont a korábbiakhoz képest az az eltérés, hogy a közösségi szinten a monetáris politikához rendelt nemzetek feletti intézmény nem az Európai Bizottság, hanem egy független intézmény, az Európai Központi Bank lett. A független Európai Központi Bank (és a Központi Bankok Európai Rendszere) legfőbb feladata az árstabilitás fenntartása. Feladatai elvégzése során az Európai Központi Bank nem kérhet, és nem fogadhat el semmilyen utasítást sem a tagállamok kormányaitól, sem más közösségi intézményektől, sem bármilyen más szervtől, intézménytől. A Gazdasági és Monetáris Unió második pillére, a gazdasági unió, amely pillér megreformálása napjaink egyik legnagyobb kihívása. A gazdasági unió működése a politikaalkotás szempontjából a politikai koordináció módszere alá került. A tagállamok ezzel kapcsolatosan mindösszesen azt vállalták, hogy a gazdaságpolitikáikat összehangolják, de ezeknek a politikáknak a kialakítása nem került közösségi szintre. A gazdaságpolitikai koordináció legfőbb fóruma az Európai Unióban a gazdasági és a pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin (illetve annak részeként az eurót használó tagállamok vonatkozásában informálisan az Eurócsoport). A gazdaságpolitikai koordináció két legfontosabb eszköze a 2000-es évek elején az Átfogó gazdaságpolitikai irány- mutatások (Broad Economic Policy Guidelines, BEPGs) és a Stabilitási és növekedési paktum (Stability and Growth Pact, SGP) lett. Az 1993 óta készülő Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokban - 2005-től Integrált iránymutatások, majd 2011-től Európa 2020 integrált iránymutatások néven - az Európai Bizottság javaslatára, a Tanács (az Ecofin), majd az Európai Tanács a tagállamok számára átfogó iránymutatásokat fogalmaz meg, ezzel segítve elő a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolását. Ezek az iránymutatások korábban évente, 2003 óta három évre előre kerülnek elfogadásra. 1997 előtt csak általános jellegű, azt követően országspecifikus ajánlások is készültek (2005-ig). A tagállamok feladata ezen iránymutatások beépítése a nemzeti szintű gazdaságpolitikákba. Az Európai Bizottság jelentést 2011. tavasz 167
