Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Csehó Julianna A Wallace-modell: az öt politikaalkotási módszer az Európai Unióban Ebben a fejezetben részletesen bemutatjuk az Európai Unió politikaalkotásának főbb módszereit. A Ételen Wallace által kidolgozott elemzési keret öt különböző politikaalkotási módszert különít el az Európai Unió döntéshozatali, kormányzati rendszerében.12 Azaz azt is mondhatnánk, hogy ez az a „paletta", amelyből a döntéshozók válogathatnak az uniós szinten definiált közös célok, feladatok megvalósítása vagy a közös problémák megoldása érdekében. Ez az öt különböző politikaalkotási módszer a következő: • a tradicionális közösségi módszer (traditional Community method); • az EU szabályzó módja (EU regulatory mode); • elosztási, költségvetési mód (EU distributional mode); • politikai koordináció (policy coordination); • intenzív kormányköziség/transzgovemmentalizmus (intensive transgovemmen- talism). Első módszer: a tradicionális közösségi módszer A tradicionális vagy hagyományos közösségi módszer (traditional Community method) megjelenése az európai integráció kezdeti időszakához kapcsolódik. Akkoriban ez volt a domináns, uralkodó politikaalkotási módszer. Leginkább a közös agrárpolitika kialakítása tekinthető mintának ennek a módszernek a kifejlesztésére, alkalmazására. Később részben megjelent más politikai területeken is, mint például a közös versenypolitika vagy a közös kereskedelempolitika területén (de például - bár tervezték - nem sikerült ilyen módszerrel szabályozni a közös közlekedési politika területét). Kialakításakor elméleti szempontból a neofunkcionalista iskola szemléletét, annak funkcionalista logikáját tükrözte. Centralizált és hierarchizált folyamataival az úgynevezett „pozitív integrációt" célozta meg. Ez a módszer egy tiszta, erőteljes szupranacionális formája a közös politikaalkotásnak, amely során az adott területeken a hatalom gyakorlása tagállami szintről egyértelműen áttevődik közösségi szintre. Alkalmazása során olyan „közvetlenül alkalmazandó" (mindenkire vonatkozó) rendeletek (regulation) és (csak a meghatározott címzettekre vonatkozó) határozatok (decision) születnek, amelyek hatályba lépésüket követően a tagállamoktól nem igényelnek külön jogszabályalkotást, hanem ezek a rendeletek, határozatok az előírt időpontban, minden további nélkül a tagállamok jogrendszerének részeseivé válnak.13 A közösségi módszer legfontosabb jellemzői: • az Európai Bizottság szerepe nagyon jelentős a politika tervezésében, a politikai megoldások kidolgozásában, végrehajtásában, illetve az adott politikai terület kérdéseiben a harmadik országokkal való kapcsolattartásban; • a Tanács (más néven az Európai Unió Tanácsának, korábban Miniszterek Tanácsának) lényeges szerepe és nagyfokú mozgástere a különböző politikai területek 158 Külügyi Szemle
