Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei kérdéseinek összekapcsolása során úgynevezett „package deaF-ek („egyezségcsomagok") létrehozására, politikai alkuk elérésére, kialakítására; • olyan politikák kialakítása során használható, amikor a politika közvetlen érdekeltjei, érintettjei (,,stakeholder"-ei) nagyobb haszonhoz jutnak a közös politika által, mint amit a nemzeti szintű politika számukra nyújtani tudna (lásd agrártermelők); • jellemző a nemzeti szinten működő ügynökségek, hivatalok - mint alárendelt egységek - bevonása a közös politika végrehajtásába; • a politika kialakítása és végrehajtása messze van a demokratikusan megválasztott nemzeti parlamentek befolyásától, és az Európai Parlament beleszólási lehetőségei is korlátozottak; • az Európai Bíróság (más néven az Európai EJnió Bírósága, korábban az Európai Közösségek Bírósága), illetve később a Törvényszék (korábban Elsőfokú Bíróság) időszakos, de akkor jelentős beavatkozása az Európai Bizottság legitimációjának megerősítésére az adott politika tekintetében; • a politika finanszírozása közösségi alapon a „szolidaritás" nevében. A tradicionális közösségi módszert sokszor, sok kritika érte, például alkalmazása során a demokratikus intézmények kihagyása vagy csak korlátozott mértékben való bevonása miatt. Szintén kritizálták amiatt, hogy közösségi módszer alá eső területeken a tagállamok az úgynevezett „közös döntési csapdába" („joint-decision trap") kerülhetnek. Ez azt jelenti, hogy hiába változnak meg a körülmények, és lenne szükség a politika módosítására, erre nincs igazán lehetőség. Ennek pedig az az oka, hogy az új döntések kimondva vagy kimondatlanul újra teljes egyetértést követelnének meg a tagállamok részéről, és ennek újbóli elérése szinte lehetetlen. Az utóbbi időkben meglehetősen kevés politika került kialakításra a közösségi módszer alkalmazásával, leginkább talán a közös valuta létrehozását lehetne idesorolni. Viszont itt is érdemes megjegyezni, hogy bár a közös pénz kialakítása során a monetáris politika közösségi szintre került (de például a gazdasági már nem), a monetáris politikához rendelt szupranacionális intézmény már nem az Európai Bizottság, hanem egy különálló, független szerv, az Európai Központi Bank lett. Összességében tehát elmondható, hogy a hagyományos közösségi módszer alkalmazása idővel teret veszített: inkább új politikaalkotási módszereknek adta át a helyét, mint hogy magának a hagyományos közösségi módszernek a megerősítésére vagy hibáinak korrigálására került volna sor. Második módszer: az EU szabályzó módja Az Európai Unió úgynevezett szabályzó (vagy jogharmonizációs) módjának kialakulása az egységes belső piac kiépítéséhez köthető. E szabályzó mód kialakításának legfőbb célja az volt, hogy segítse a „négy szabadság" teljes mértékű megvalósulását (áruk, szolgáltatások, tőke, személyek szabad, korlátok nélküli mozgását), a vámokon 2011. tavasz 159
