Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ EU ÉS AZ ENSZ - Gömbös Ervin: Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében
Gömbös Ervin Összegzés A tanulmány az ENSZ és az EU közötti együttműködésnek csak néhány fontos területével foglalkozott. Nem térhetett ki ugyancsak fontos olyan kérdésekre, mint például a mezőgazdasági fejlesztés, a kereskedelem, a piacok elérése, az oktatás, az egészségügy, a gyermekek védelme, hogy csak néhányat említsünk. Ezek egy másik vagy bővebb írás részei lehetnek. Az ENSZ számára jövője szempontjából az EU-val való szoros partnerség megkérdőjelezhetetlenül fontos, azonban nem kockázat nélküli. Regionális szervezetek, mint az EU is, természetesen saját tagállamaik érdekeit helyezik előtérbe, míg az ENSZ-nek az egész globális közösség -192 független állam - érdekeit kell képviselnie. Ezért nem meglepő, hogy érdekellentét keletkezhet a két szervezet között. Továbbá az ENSZ relatív alulfinanszírozottsága szemben az EU gazdasági erejével - amely 2010-ben képes nyolcmilliárd dollárt külső segélyezésre fordítani - gyenge tárgyalási pozícióba juttatja az ENSZ-t, ha nézetkülönbségek keletkeznének például a programok megvalósítása közben. Sokan azért is aggódnak, hogy az ENSZ globális szerepét olyan jobban finanszírozott regionális szervezetek, mint az EU is, bitorolják, amely következésképp azzal jár, hogy céljaik felülírják a nemzetközi közösség céljait. Ezért alapvetően fontos, hogy az ENSZ megtartsa független státusát, és biztosítsa, hogy valamennyi tagjának az akaratát figyelembe veszik, amikor regionális testületekkel közös műveletekben vesz részt. Ezt példázza Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár azon törekvése is, hogy a G20-aknak (19 leggazdagabb ország és az EU) teljes jogú tagja legyen az ENSZ is, ne csak megfigyelőként hívják meg, hogy a kívül maradó mintegy 150 ország érdekeit képviselje. (A G20 tagjai állítják elő a globális bruttó nemzeti termék 85 százalékát, a világkereskedelem 80 százalékát bonyolítják, beleértve az unión belüli kereskedelmet is, és a világ népességének kétharmadát adják.) A főtitkár felkérte az ENSZ Társaságok Világszövetségét is, hogy tagszervezetei is kampányoljanak célja elérése érdekében. A fölényes erőforrásokkal rendelkező EU és más regionális szervezetek nem kényszeríthetik akaratukat a kevésbé gazdag nemzetekre és csoportokra. Az említett kockázatok ellenére bizonyosnak tűnik, hogy az ENSZ és az EU közötti partnerség bővülni fog, és ha jól kezelik, ez a kapcsolat alapvetően fontos lehet az ENSZ szempontjából is, hogy a kor kihívásain úrrá legyen. 152 Külügyi Szemle
