Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ EU ÉS AZ ENSZ - Gömbös Ervin: Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében
Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében és intézményi szinten mit tett annak tükrében, hogy az EU mindinkább kiemelkedő szerepet játsszon az ENSZ-en belül. A tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy az ENSZ-EU-együttműködés meglehetősen sikeres. A kialakulóban lévő döntéshozatali struktúrákra érthető módon azért van szükség, mert egyetlen országnak vagy intézménynek, vagy tagállamainak, vagy titkárságának nincs meg az a monopóliuma, hogy a nemzetközi béke és biztonság kérdéseivel foglalkozzon.11 Az eddigiekből látható, hogy az ENSZ-EB-együttműködés egyik legfontosabb területe a fegyveres konfliktusból vagy természeti katasztrófából kilábaló országok segítése. Az elmúlt két évtizedben a világ húsz legszegényebb országának mintegy nyolcvan százaléka szenvedett a háború borzalmaitól. A konfliktus és a fejlődés közötti összefüggés nagyon bonyolult: béke nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül nincs béke. Az erőszakos konfliktusok magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy lerombolják az emberi, társadalmi, fizikai és intézményi tőkét, amelyek a fenntartható fejlődés alapjai. Ugyanakkor a fejlesztési segítségnyújtás ösztönözheti a békét. Ez az erőteljes kapcsolat különféleképp jut kifejezésre: a szegény országoknak valószínűleg gyenge kormányuk van, míg a erőforrások szűkössége mozgolódásokhoz vezethet, amelyek erőszakot szülnek, és növelik a sebezhetőséget. A természeti katasztrófák által okozott emberi és gazdasági veszteségek majdnem mindig a világ szegény térségeiben a legnagyobbak. A fejlesztésbe történő befektetés kiváltképp fontos a konfliktusok valószínűségének csökkentése szempontjából. Hozzájárul a természeti katasztrófák népességre gyakorolt negatív hatásainak ellenőrzéséhez. Mind az ENSZ, mind az EB erős szószólója a hosz- szú távú fejlesztéspolitikának és az olyan programoknak, amelyek válságérzékenyek, továbbá a katasztrófacsökkentés és konfliktusmegelőzés lehetőségeire építenek. Ezeken a területeken az ENSZ és az EB együttműködése messze tovább megy, mint a programokon keresztüli „beavatkozás". Kevésbé láthatók azok a közös erőfeszítések, amelyek az alábbiakat hivatottak biztosítani: • az EB és az ENSZ közötti párbeszéd a konfliktusmegelőzésről és a felépülésről összehozza a fejlesztéssel és biztonsági feladatokkal foglalkozó intézményeket és szervezeteket; • közös helyszíni kockázat, valamint felépülésiszükséglet-értékelés és -elemzés létezik, továbbá a nemzeti felépülési keretrendszer támogatása, amely az EB- ENSZ-támogatást vezérli; • a lehető legzökkenőmentesebb legyen az átmenet a humanitárius segély, a korai kilábalás, az újjáépítés és a fejlesztés szakaszai között az országokban; • a nemzetközi közösség erőfeszítéseit a válságmegelőzésre összpontosítsa; • az ENSZ és az EB közös erőfeszítéseibe vonjon be annyi partnert, amennyit csak lehet a válságmegelőzésbe és az abból való felépülésbe. Az Európai Bizottság és az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) 2008-ban kézikönyvet adott ki12, amely a civil-katonai koordinációt szabályozza 2011. tavasz 143
