Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna Következtetések és a magyar külpolitika lehetséges feladatai Áttekintésünk célja az volt, hogy rámutassunk a Keleti Partnerség mellett egységes elképzelések mentén felsorakozó koalíció hiányának az érintett tagállamokban rejlő okaira. Ezeket az érintett szupranacionális és tagállami szereplők eltérő érdekeiben találtuk meg, azonban nem annyira egymást kizáró, ellentétes preferenciákat azonosítottunk, hanem eltérő intenzitású és célú stratégiákat. Éppen ezért nem törvényszerű, hogy a Keleti Partnerség mellett ne jöjjön létre összehangolt igényekkel és célokkal fellépő koalíció, amely egyszerre növelné a kezdeményezés hitelességét, s biztosítaná középtávú fejlődésének, megerősödésének és megszilárdulásának politikai feltételeit. Jelenleg az tapasztalható, hogy az EU közép-európai tagállamai, úgy a hatalmas Németország, mint az apró Litvánia, különböző okokból de egytől egyig elfogadták a Keleti Partnerséget mint az uniós külkapcsolati politika elsődleges keleti dimenzióját. A tartózkodó államokra jó példa, egyben a legfontosabb ilyen szereplő Franciaország, amelynek keleti politikáját vizsgálva pedig azt állapíthattuk meg, hogy bármennyire is másfele tekintsen a francia külpolitika, a kezdeményezés elvi ellenzése gyakorlatilag részéről is kizárt, a taktikai fellépések (például a költségvetési arányok módosítása a mediterrán dimenzió javára) pedig a pillanatnyi lehetőségstruktúra függvényei. Ez az összkép azt sugallja, hogy stabil támogatói koalíció esetén az ilyen taktikai lépések hatásaikban korlátozhatók (vagy akár megelőzhetők), míg a stratégiai építőmunka nem ütközik komoly, elvi ellenvetésbe. A pillanatnyi helyzet azonban az, hogy nem létezik közös stratégiát támogató koalíció, és természetszerűen nehezen tud kibontakozni a bilaterális és multilaterális fórumok tevékenysége - néhány olyan területet leszámítva, ahol a partnerállamok eminens gazdasági érdeke az egymással vagy az EU-val történő együttműködés. Ezeket a tapasztalatokat értékelve úgy véljük, hogy a magyar külpolitika célja nem lehet más, mint hogy „középutas" támogató államként egy mérsékelt programmal fellépő, széles és fenntartható koalíció létrejöttén fáradozzon, amelyben a konvergencia természetes pontja egyben saját preferenciáinak is többé-kevésbé megfelel. Egy ilyen koalíciónak lenne természetes alkotórésze a jelenleg némileg magára hagyottan dolgozó bizottság is, beleértve úgy a DG RELEX-et, mint a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztost. Ennek a koalíciónak középtávon lehet erősebb tagja az EKSZ, amennyiben bürokratái és diplomatái szocializációs folyamatuk során azonosulnak a keleti kezdeményezés cél- és értékrendszerével - erre azonban akkor van csak esély, ha sikerül határozottabban folytatni az intézményépítést, és a Keleti Partnerséget ígéretes új politikai területté formálni. A fentieket figyelembe véve a magyar külpolitika számára a következő szempontok érdemesek mindenekelőtt megfontolásra: 128 Külügyi Szemle
