Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa? Marján Attila I gaz-e, hogy az európai integráció eddigi története során a krízisek voltak a legfontosabb politikai és intézményi változások előidézői? Ez nagyon gyakran valóban így volt. Európa és az EU számos külső és belső eredetű kihívással áll szemben, amelyek az elmúlt évtizedben felerősödtek (nemzetközi verseny felgyorsulása, demográfiai, társadalmi és költségvetési problémák halmaza), s ezekre nagyon gyakran erélytelen és megkésett válaszokat adtak a tagállamok (reformok elodázása, a bevándorlás és a demográfiai trendek rossz kezelése). De nemcsak a tagállamok, hanem az Európai Unió maga is gyakorta ebbe a hibába esett (betarthatatlan és formális víziók és tervek, lásd lisszaboni program, az EU egységes fellépésének hiánya miatti erővesztés a diplomáciában, a sodródó évek az intézményrendszerben az alkotmány elfogadása előtt és után stb.) A kérdés az, hogy a jelenlegi válság, amelyik az európai integráció legfontosabb vívmányának, a közös pénznek a létét is veszélyezteti, képes-e kiváltani a „kvantumlépést", vagyis a nagy ugrást egy szorosabb politikai integráció, esetleg egy többsebességes Európa felé.1 A kétsebességes fejlődési modell és a politikai unió létrejötte határozott véleményem szerint legfeljebb együtt jöhet létre: vagyis, ha valaha is lesz egy szoros politikai integráció Európában, az nem foglalja majd magában az összes jelenlegi tagállamot. Az esetleges politikai unió nem egy regionális világkormány kialakulását vagy az európai nemzetállamok megszűnését jelenti. A nemzetállam éppen európai találmány, és az európai nemzetek sosem fognak feloldódni egy totális páneurópai politikai egységben. Már csak azért sem, mert az európaiak számára alig létezik európai identitásérzés, és nem létezik közös nyelv, mint az Egyesült Államokban. A politikai unió szorosabb politikai integrációt, valóban közös külpolitikát, valódi európai elnököt, valódi európai parlamenti választásokat, valódi költségvetést, valóban közös gazdaságpolitikát jelenthet. Jelenthet még egységes európai képviseletet a nemzetközi szervezetekben, erősebb páneurópai szimbolikát a mindennapokban. Valójában még ekkor sem lenne egy igazi ország az euró mögött, de egy sokkal erősebb politikai profillal rendelkező regionális integráció igen. Ennek első, főleg a gazdasági kormányzásra kiterjedő, bizonytalan lépései már láthatók is 2011 elején.2 2011. tavasz 11