Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna Az elmaradt csúcs: ki akarta igazán? A 2010 májusára tervezett Keleti Partnerség-csúcs elhalasztása érthetően számos találgatásra adott okot Magyarországon. A második félévi lengyel soros elnökség „agresszív" lépése egy sor kérdést vetett fel a lengyel „különleges kapcsolat" létjogosultságával, az Európai Unión belüli magyar presztízzsel és érdekérvényesítési képességgel, valamint általában az elnökségi teljesítménnyel kapcsolatban. Bár úgy véljük, hogy indokolatlan túlságosan messze mutató következtetéseket levonni a - részben alig rekonstruálható - kontextus és háttérfolyamatok figyelembe vétele nélkül, tanulmányunkban nem a magyar politika nézőpontjából indulunk ki, és a csúcs elhalasztása sem ebből a szempontból szolgál kiindulópontul. A munkánk gerincét alkotó ország- és intézményértékelések apropóját ugyanis az adja, hogy a találkozó őszre történő elnapolásában a magyar elnökség a korlátos erőforrásokból adódó viszonylagos szektorális gyengesége szükséges okként esetleg szerepet játszhatott, ám semmiképpen sem tekinthető elégséges oknak. Más szavakkal: inkább megengedő, mintsem kényszerítő erejű körülményről van szó. Amennyiben ugyanis a Keleti Partnerség ügyét egy széles európai koalíció fontosnak és sürgetőnek tekintené, magyar erőforrások korlátái ide vagy oda, nem kívánták volna a politikai és szimbolikus dimenzióval egyaránt rendelkező esemény elhalasztását - ez ugyanis legfeljebb lengyel szempontból nyereség. Európa számára - ahogy nemrégiben Rácz András kifejtette - mindez azt jelenti inkább, hogy egy évről fél évre csökken az a lehetőségablak, hogy a soros elnökséget adó támogató államok vezetésével megkezdődjön a Keleti Partnerség működésének következő fázisa, amelyet építkezéssel egybekötött konszolidációként, az intézmény érett, „performáló" szakaszát megelőző időszakként jellemezhetünk.1 A csúcs elhalasztása tehát intés: legalábbis pillanatnyilag nem létezik elkötelezett és összehangolt támogatói koalíció a Keleti Partnerség mellett. Pedig „európai szomszédaink" jövője az összeurópai stabilitásnak és prosperitásnak is fontos eleme, 2011. tavasz 107
