Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna és éppen ezért súlyos hiba lenne, ha a csúcs híján akár a magyar, akár az európai külpolitikai tervezés által figyelembe vett legfontosabb kihívások és lehetőségek köréből kihullana. Ez a kettősség, tehát a kezdeményezés stratégiai jelentősége és a súlya ellenére hiányzó látható támogatói nagykoalíció indokolja a következőkben bemutatott mérleg elkészítését. Tanulmányunkban arra törekszünk, hogy felmérjük úgy az intézményi kulcsszereplők, mint a nagy tagállamok és az egyéb - elsősorban földrajzi szempontból - érintett országok viszonyulását a Keleti Partnerség kezdeményezéséhez. Ez teszi lehetővé annak megalapozott értékelését, hogy jelenleg mennyi politikai akarat áll a program mögött, illetve mi tekinthető a reálisan elérhető optimális támogatásnak, mekkora és mennyire ambiciózus lehetne a támogató koalíció, ha a jelenleginél tudatosabb koordináció és együttműködés jönne létre a „minél szélesebb platform", és nem annyira a minél „mélyebb partnerség" jegyében. Az ugyanis jól látszik, hogy például a lengyel diplomácia elvi elképzeléseinek csak egy része találhat kedvező fogadtatásra az európai partnerek körében, és a Keleti Partnerség középtávon inkább akkor válhat a keleti politikai funkcionális és hatékony intézményi keretévé, ha sikerül elkötelezett partnereket találni egy korlátozott program érdekében. A tanulmány céljának megfelelően először elemző áttekintést adunk a Keleti Partnerség és előzményei rövid történelméről. Nem célunk a komplex szomszédságpolitikai folyamatok teljes körű bemutatása, ehelyett inkább arra törekszünk, hogy rendszerező jelleggel sikerüljön kidomborítani „befejezetlen" jellegét. A Keleti Partnerség ugyanis jelenleg egy állandóan változó hangsúlyokkal működő kezdeményezés, amelynek konszolidációja - szerencsés esetben - a következő években megy végbe. A kezdeményezés problémacentrikus történeti áttekintése után vizsgáljuk a szupranacionális és földrajzi helyzetük vagy súlyuk és érdekeik intenzitása miatt fontos tagállami szereplők viszonyulását. Állításunk szerint a Keleti Partnerség nem elvi elutasításba ütközik - legalábbis nem kritikus tömegű szereplő részéről. A konszolidáció elmaradását sokkal inkább magyarázza a koncepciók összehangolatlansága, és kevés kulcsszereplő vonakodása, hogy passzív elfogadóból korlátozott támogatóvá lépjen elő. Ez a Keleti Partnerség szempontjából egyfelől kedvező állapot, mivel nincsen szó feloldhatatlan érdekellentétről, legfeljebb az intézményileg is tagolt és kibővült Európa megnövekedett „reakcióidejét" bizonyítja. Másfelől minden késlekedés csökkentheti a partnerek nyitottságát, aláássa az EU keleti presztízsét, és éppen ezért - már csak az ország földrajzi helyzete miatt is - a magyar diplomáciának is eminens érdeke a jelenleg hiányzó „középutas koalíció" kialakulásának előmozdítása. 108 Külügyi Szemle
