Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon a mai napig érvényben van, és amely szerint a nettó költségvetési befizetések kétharmadát feltételek és időkorlátozás nélkül visszakapja. A visszatérítés kérdése az elmúlt tíz évben egyre inkább a figyelem középpontjába került, és jogosságát több tagállam is vitatja. Az érv egyszerű: a nyolcvanas évek elején az Egyesült Királyság a tagállamok többségéhez képest viszonylag szegény volt, az akkori közös költségvetési rendszer szerint valóban sokat kellett befizetnie (hiszen külkereskedelme a Nemzetközösség országai felé erősen nyitott volt, ezért sok vámot fizetett a közös kasszába), a mező- gazdasági kifizetések pedig akkor a közös költségvetés 71 százalékát tették ki (ma 40 százalék körül van). Az ezredforduló után azonban a helyzet alapvetően megváltozott. Az Egyesült Királyság az egyik legerősebb európai gazdasággal rendelkezik, a közös költségvetési rendszer már nem a hagyományos saját források (vámok és lefölözések) rendszerén alapul elsősorban, hanem a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján számolják. A tagállamok véleménye szerint a kelet-európai országok csatlakozása után a szolidaritás jegyében az Egyesült Királyságnak sokkal jobban részt kellene vennie a közös költségvetés működtetésében. A brit álláspont a visszatérítés jogosságát illetően egyértelmű: London akkor hajlandó tárgyalni a visszatérítés kérdéséről, ha megszűnik a visszatérítés oka, azaz a közös mezőgazdasági politika aránytalanul nagy részesedése a költségvetési kifizetésekben. A brit érvek szerint a közös költségvetés továbbra is az 1960-as évek érdekviszonyait konzerválja, és alapvetően Franciaország, másodsorban pedig a többi nagy mező- gazdasági szektorral rendelkező országok érdekeit képviseli. A visszatérítés nélkül az Egyesült Királyság nettó költségvetési pozíciója a Franciaország kétszereséhez, Németország másfélszereséhez közelítene. Az Egyesült Királyság 2009-ben 14,7 milliárd fontot fizetett az unió költségvetésébe, és 10,86 milliárd fontot kapott vissza, nettó költségvetési hozzájárulása így 3,92 milliárd font volt. A visszatérítés ebben az évben 5,4 milliárd fontot tett ki, azaz nélküle 9,32 milliárd font lett volna a nettó költségvetési hozzájárulás mértéke.39 A 2007-2013-as költségvetési időszak tárgyalásain is elhangzott javaslatként a kutatás-fejlesztési programok kiszélesítésének igénye a mezőgazdasági politika rovására, érdemi átcsoportosítás azonban nem történt a költségvetési kiadások rendszerében. Tony Blair a kelet-európai országok nyomására mégis valamennyit engedett a visszatérítésből: 2007-től kezdődve évi egymilliárd fonttal csökkent a visszatérítés összege, így összesen mintegy 20 százalékkal kevesebb jár vissza 2013 végéig. A visszatérítés jelenlegi mértéke így sem lebecsülendő: megközelítőleg három- milliárd euró volt 2010-ben.40 David Cameron 2010. december 20-án győzelemként jelentette be, hogy Franciaországgal, Németországgal, Finnországgal és Hollandiával megállapodásra jutott a közös költésvetés növekedési ütemének az évtized végéig történő befagyasztásában.41 Politikai ellenfelei és a szakértők többsége is súlyos kritikákkal illették a miniszterelnököt, hiszen a költségvetés érdemi reformja mellett nem állt ki. A javaslat pedig messze 2011. tavasz 103