Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Gálik Zoltán nem tagja a Gazdasági és Monetáris Uniónak - ratifikálnia kell azt. Az eljárás minden valószínűség szerint már az új Európai Unió törvény alapján történik. Az Európai Unió törvény automatikusan népszavazás kiírását tenné szükségessé, mivel azonban az Egyesült Királyság nem részese az együttműködésnek, ezért a törvény 4. bekezdése alapján nem kell a kormánynak ezt az utat választania, a parlamentnek új törvény megalkotásával kell átültetnie a hazai jogrendszerbe az európai szabályozást. A 2014 és 2020 közötti közös költségvetés és a brit visszatérítés örökzöld kérdése A Cameron-kormány eltökélt szándéka, hogy az Európai Unió költségvetésének ösz- szegét csökkentsék a tagállamok. A kormány első konkrét elképzelései a 2011. évi közös költségvetéssel kapcsolatban már 2010 őszén látszottak. A Cameron-kormány sokáig blokkolta a költségvetési folyamatot. Kétségtelenül fontos volt annak a látszatnak a fenntartása, hogy a hazai megszorításokkal párhuzamosan európai szinten is a nadrágszíj összehúzásra törekszik a kormány. Az Európai Parlament 6,19 százalékos éves növekedési javaslatával szemben 2,91 százalékos növekedés javasolt (126,5 milliárd euró többletet), és a javaslathoz tíz európai tagállam támogatását is megszerezte, köztük Hollandiáét, Németországét és Franciaországét. A költségek növekedését elsősorban a közös külügyi szolgálat működtetése indokolta, de olyan nagy projektek támogatásához is szükség van a forrásokra, mint a ITER fúziós reaktor. A decemberi megállapodás a brit elképzeléseket tükrözte. A költségvetési kérdésekkel kapcsolatos egyre kiélezettebb helyzetet mutatja, hogy George Osborn, a Cameron-kormány pénzügyminisztere 2011. február 15-én Brüsz- szelben visszautasította a 2009-es közös költségvetés beszámolójának elfogadását,38 és felhívta a figyelmet a nagyobb átláthatóság megteremtésére a közpénzek elköltése kapcsán. A rövid távú költségvetési elképzeléseknél azonban még fontosabb a 2014 és 2020 közötti következő költségvetési időszakkal kapcsolatos brit álláspont kialakítása. Konkrét pénzügyi tervek a tanulmány írásakor még nem álltak rendelkezésre, de a brit álláspont határozottan kirajzolódik már 2011 elején. Az Egyesült Királyság közös költség- vetéshez való hozzájárulása örökzöld témája az integráció történetének. Az 1973-as brit csatlakozás után kialakult közösségi saját források rendszere nem kedvezett az ország nettó befizetési pozíciójának. A viszonylag kicsi és fejlett mezőgazdasági szektor miatt a közösség felől visszaáramló kifizetések aránytalanul alacsonyak voltak befizetésekhez képest. Margaret Thatcher gyakorlatilag megbénította a közösség döntéshozatali rendszerét, amíg nem sikerült megoldást találni a problémára. 1984-ben a tanács fon- tainebleau-i ülésén London megállapodott abban a visszatérítési rendszerben, amely 102 Külügyi Szemle
