Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kecskés D. Gusztáv: Egy humanitárius csoda anatómiája - az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása
Egy humanitárius csoda anatómiája - az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása Kecskés D. Gusztáv A z 1956-os forradalom szovjetek általi leverését követő magyar menekülthullám, illetve a befogadásukra szervezett nemzetközi segélyakció a magyar és az egyetemes migrációtörténetnek egyaránt kiemelkedő fejezete. Az európai viszonylatban is jelentős, mintegy 200 ezer fős menekülttömeg ellátása, a befogadási országokba szállítása és integrálása a nemzetközi menekültsegélyezés különleges sikere, amelyben az ENSZ-család intézményei meghatározó szerepet játszottak. E tanulmány - az 1956-os magyar menekültsegélyezés teljes nemzetközi hátterét bemutató kutatás részeként - azt vizsgálja, hogy e csodaszámba menő eseménysorozat mely tényezők eredőjeként mehetett végbe. A magyar forradalom vérbefojtása után - ebben a korabeli publikált nyugati és az 1989-ig titkosan kezelt magyar statisztikák is megegyeznek - mintegy 200 ezer ember hagyta el az ország területét, amiből 1957 nyaráig, élve a Kádár-kormány által meghirdetett amnesztiával, több mint 11 ezren hazatértek.1 „A hirtelen és tömeges elvándorlásoknak az országban egyedülálló példájáéként minősíti az 1956-1957-es menekülési hullámot Puskás Julianna 1985-ben publikált tanulmánya.2 Az ország lakosságának a számítások szerint 1,5-1,7 százalékát érintő migráció demográfiai hatását jól érzékelteti, hogy az ennek nyomán előállt népességvesztés 70 százalékkal meghaladta az 1956. évi természetes szaporodást. Megváltozott a lakosság nemek szerinti összetétele: a távozók kétharmada ugyanis férfi volt, és a nőtöbblet elérte az 1949-es értéket. Érzékelhetően csökkent a fiatal generációk számaránya, mivel az országot elhagyók többségét ők adták. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) 1957. március 11-én közzétett statisztikáiból arról értesülhetünk, hogy az emigránsok közül 1957 márciusáig mintegy 173 ezren kerültek első fogadóhely gyanánt Ausztriába és 18 600-an Jugoszláviába.3 Már 1956 novemberétől megkezdődött a két államban összezsúfolódottak továbbszállítása, mivel ezeket az országokat a menekültek nagy többsége csak első állomásnak tekintette, és tovább kívánt menni. 1957. április 1-jéig az ENSZ menekültügyi hivatala által nyilvántartott 193 805 kivándorló közül 135 417 személyt (70 százalék) már elszállítottak 29 különböző -14 Európán kívüli - országba. 158 Külügyi Szemle
