Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Éric Le Boucher: Egy modell letűnése vagy feltámadása?
Folyóiratszemle Az új kormány egyik fő feladata tehát az, hogy felvegye a harcot az OECD-orszá- gok körében rekordmértékűnek számító költségvetési hiány ellen. Talán London lesz a következő Athén? Az is nyugtalanító tény, hogy az IMF szerint a deficit fele „strukturális", tehát nem a válságból ered, hanem előtte halmozódott fel. Blair és Brown több száz milliárd fontot költöttek ugyanis az 1970-es évek óta romokban heverő közszolgáltatások finanszírozására: a közlekedésbe, az egészségügybe és az oktatásba hatalmas pénzösszegeket pumpáltak. 1997 és 2008 között a közkiadások 39 százalékról 47 százalékra nőttek. A megnövekedett kiadások súlyos gondot okoztak a válság körülményei között, hiszen a bankok megmentése és a fellendülés programjának segítése is tovább terhelte az államkasszát. A gazdasági elemzők többsége mégis úgy véli, hogy Nagy-Britanniában nem állhat elő a görögországihoz hasonló helyzet. Martin Wolf, a Financial Times munkatársa szerint országa három olyan ütőkártyával is rendelkezik, amellyel Görögország vagy Spanyolország aligha. Egyrészt Anglia hitelképessége jóval stabilabb, másrészt a kereskedelmi mérleg deficitje jóval alacsonyabb, mint az említett országoké (Görögország: 8,9 százalék, Spanyolország: 5,3 százalék), harmadrészt pedig a font árfolyama jóval flexibilisebb, és igazodik az ország szükségleteihez. Mindezek ellenére az elemzők szerint elkerülhetetlenek a megszorító intézkedések. A választások előtt ezek bevezetésének idejéről vita bontakozott ki a két párt között, ám abban mindketten egyetértettek, hogy vannak tabunak számító területek, amelyeket nem érintheti a forráselvonás. Ez elsősorban az egészségügy, amelynek a támogatása 2000 és 2007 között tíz százalékkal nőtt, és az egészségügyi szolgáltatások színvonalának javítására nagy gondot fordítottak. Hogy milyen sikerrel, arról még folynak viták, ám a kezdeményezés mindenképpen pozitív, még akkor is, ha az átalakulás csak nemrég vette kezdetét. Ugyanilyen nehéz felbecsülni a munkáspártiak által privilegizált másik két terület: a közlekedés és az oktatás fejlődését. Egy külföldi szemében talán szembeötlő a különbség az 1990-es évek állapotához képest, ám a britek többsége számára kevésbé látványos. E két utóbbi terület azonban már nem számít tabunak: ezeket is érinteni fogják az elvonások. Megszorítások és adóemelés: e két szóval lehetne összefoglalni a koalíciós kormány soron kívüli költségvetésének lényegét, amelynek célja, hogy az államháztartás hiánya a 2010-2011-es évre várt 10,1 százalékról öt év alatt 1,1 százalékra csökkenjen. Ennek érdekében a fő áfakulcs 17,5 százalékról húsz százalékra emelkedik, és különadó sújtja majd a Nagy-Britanniában működő bankokat, az évi 21 millió fontnál többet kereső köz- alkalmazottak bérét pedig két évre befagyasztják. A költségvetés ezzel párhuzamosan - főként a vállalati nyereségadó 28 százalékról 24 százalékra való mérséklésével - támogatja a vállalati szektort, és igyekszik helyreállítani az ország versenyképességét. További cél az új munkahelyek teremtése és a munkanélküliek munkahelyhez juttatásának segítése. A fő kihívás tehát a költségvetési deficit megszüntetése anélkül, hogy a szigorítások ártanának a jövő infrastruktúráinak, és lelassítanák a fellendülést. A megszorításoknak 188 Külügyi Szemle
