Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Éric Le Boucher: Egy modell letűnése vagy feltámadása?
Eric Le Boucher: Egy modell letűnése vagy feltámadása? nem lenne szabad a gazdaság lelassulását előidézniük, ha „azok intelligensek", állítja Roger Bootle, a Capital Economics munkatársa. Véleményét Ben Broadbent vezető angol közgazdász is osztja: „Nagy-Britanniának egyszerűen hátat kell fordítania a tíz éve gyakorolt politikájának." Még ha a pénzügyi válság lehetősége nem tűnik is túlságosan valószínűnek Londonban, a pénzügyi piacok erős nyomást gyakorolnak a kormányra, és gyors intézkedéseket követelnek. A fellendülést hátráltató egyik legfőbb tényező a válság által leginkább érintett ingatlanpiac és a pénzügyi szféra összefonódottsága: Nagy-Britanniában e két szféra sokkal több foglalkoztatottat alkalmaz, mint például Franciaországban. Többek között az ezeket a szférákat sújtó megszorítások miatt az idén 1,6 százalékos, jövőre alig 1,3 százalékos és még 2010-ban is csak 1,8 százalékos gazdasági növekedést jósolnak a brit gazdasági elemzők. Más közgazdászok ennél optimistábban látják a helyzetet, és szerintük továbbra is megtartható a kontinentális Európa felett megszerzett előny. Mindez a kormány „intelligenciáján" múlik. Ám a fejlődés múltbeli motorjainak kimerülésével milyen új dinamizmusra támaszkodhat az ország? Azok a pénzügyi, ipari, szellemi és egyéb tényezők, amelyeket most aduként vethet be, még a Thatcher- kormányzat éveiben erősödtek meg, és úgy tűnik, ellen tudnak állni a válságnak. A szerző szerint az első ilyen tényező Nagy-Britannia demográfiai helyzete. Bár az ország az utóbbi időben némileg korlátozta a külföldiek bevándorlását, még mindig fontos felvevőpiac. A magasan képzett vagy szakképzetlen külföldi munkaerő - legyen szó fiatal francia matematikusokról vagy lengyel vízvezeték-szerelőkről - élénkíti a munkaerőpiacot, és keresletet támaszt például a lakáspiacon is. Nagy-Britannia a kontinentális Európát meghaladó mértékű gazdasági növekedését éppen a nagy számú munkaerejének köszönheti, és annak, hogy a foglalkoztatási rátája meghaladja az európai átlagot. A fejlődést segítő másik fontos tényező az ország vállalkozásbarát adópolitikája, amely egyaránt vonzza a külföldi tőkét, és segíti a hazai magánvállalkozásokat. Cambridge környékén például 1700 új cég alakult a szolgáltatóiparban és a csúcstechnológiát képviselő iparágakban. És ez rögtön el is vezet bennünket a fejlődés következő motorjához: az iparhoz. Az ipari forradalom hazájában mind a jobb-, mind a baloldal csaknem harminc éven keresztül fokozatosan leépítette az ipart, amelynek hatására az ipari foglalkoztatottság az 1980-ban regisztrált 25 százalékról tíz százalékra esett vissza. Ma már azonban ez a tendencia lassan megfordulni látszik: az ipari termelés volumene ma már Franciaországéval azonos. A kőolajipart, a védelmi ipart és a gyógyszeripart leszámítva kevés a nagyvállalat, annál több viszont a kis- és középvállalat, többek között az egyre fontosabbá váló biotechnológia, digitális technológia és a zöldipar terén. Az ipari bázist a kiváló egyetemek, a fejlett laboratóriumok és a kiváló marketingháttér is erősíti. A warwicki egyetem ipari csoportjának vezetője, Lord Kumar Bhattacharyya elképzelhetőnek tartja, hogy az iparnak a bruttó hazai termékben való részesedése 2010. tél 189
