Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gecse Géza: Eurázsia expanziója, avagy Oroszország európai ambíciói - Janusz Bugajski Vlagyimir Putyin "fagyos pragmatizmusáról"
Könyvekről a nemzeti, nemzetiségi elvet vették figyelembe, aminek része volt az is, hogy gátat vetettek nemcsak az orosz nacionalizmus elburjánzásának, hanem érvényesülésének is. Vita nem is erről, sokkal inkább arról van, hogy orosz nemzetállamnak tekinthető-e a későbbi évek Szovjetuniója, illetve ha igen, akkor mikor és mennyiben vált vagy változott nemzetállammá? Kinek, illetve kiknek az állama is volt a Szovjetunió a valóságban - különösen Sztálin halála után? Bár kézenfekvőnek tűnik, de nem egyszerű a válasz arra a kérdésre sem, hogy a második világháború befejezése után, amikor Moszkva a kétpólusú „világrend" egyik tartóoszlopává vált, és történelme során először lett globális tényező, meddig számított szuperhatalomnak, és mikortól kezdve nem?6 Mindenesetre mára abban inkább közmegegyezés alakult ki, hogy Mihail Gorbacsov színre lépésétől kezdve - bár formailag a birodalmi jegyekből sok mindent megőrzött a Szovjetunió - valójában azonban már nem volt birodalom. Nem egyszerű megmagyarázni e folyamatot, mint ahogy azt sem, hogy 1991 decemberében miért az oroszok adták meg a kegyelemdöfést a szovjet államiságnak. Jelcin hatalomra kerülését követően a gazdaság szétzilálódásának lehettünk a tanúi, s az egykori birodalmi magállam, Oroszország lakói csak Putyin 1999-2000-es hatalomra jutása után tapasztalhatták meg, hogy az elbizonytalanodásnak vége. Ezért kezdi a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (Center for Strategic and International Studies) kiadványa bevezetőjét azzal, hogy meghatározza: melyek voltak „a depresszió évei után" az új orosz elnök, Vlagyimir Putyin nevéhez kapcsolt politika jellemző jegyei. A szerző Janusz Bugajski, aki egyébként az intézet Új Európai Demokráciák Projektjének (New European Democracies Project) igazgatója, 2004-ben Putyin politikájáról már írt könyvet Cold Peace: Russia's New Imperialism, azaz Hideg béke: Oroszország új imperializmusa címmel.7 Az amerikai történész lengyel szülei megtapasztalhatták, milyen volt a szovjet lágerrendszer, s alighanem ezzel magyarázható a kitüntető figyelem, amelyben Bugajski könyveiben a Szovjetuniót, illetve Oroszországot részesíti. E könyvében nincs utalás arra, hogy az életének egy részét a Szabad Európa Rádiónál, illetve a BBC-nél eltöltő Bugajski utószavának dátuma miért éppen 2008. október 23., vagyis van-e köze a magyar 1956-hoz, vagy csupán a véletlen hozta-e úgy, hogy október 23-án zárta le a kéziratot. Az viszont - amint arról a borító is tanúskodik - egyértelmű, hogy megírásához a döntő impulzust a 2008. augusztusi orosz-grúz háborús konfliktus adta. „Te leszel a következő!" A Tbiliszi utcáin tüntetők ezt a mondatot adták a vörösgárdista egyenruhába bújtatott Putyin szájába, aki a plakátról mutatóujját szegezi mindazokra, akik a kötetet a kezükbe veszik.8 Könyve bevezetőjét Bugajski egyébként Putyin rendszerének meghatározásával kezdi: szerinte a mai orosz elemzők többségének kiindulási alapja az, hogy „bár a hidegháborúnak vége, a Nyugat és Oroszország új stratégiai konfrontáció felé halad". Ez a vízió abból táplálkozik, hogy „az Amerikai Egyesült Államok mint globális hatalom elérte fejlődésének 174 Külügyi Szemle
