Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Kiss J. László: Csizmadia Sándor-Tarrósy István (szerk.): Afrika ma. Tradíció, átalakulás, fejlődés
Könyvekről Búr Gábor tanulmányát egészében az afrikai államkudarcok jelenségének szenteli. Nyilvánvaló, hogy a gyarmati népek nem lehettek képesek a gyarmati uralom lezárására államuk megszervezése s később az önálló államiság fenntartása nélkül. Ám Afrika államainak túlnyomó része, ha állammá is vált mesterséges képződmény, nem felel meg a nemzetállamiság kritériumának, mivel az afrikai nacionalizmus a legtöbb esetben nem tudott évszázados történelmi folytonosságra hivatkozni, s az antikolonialista mozgalmak éppen olyan határok között kívánták létrehozni a nemzeti integrációt, amelyeket maguk is bíráltak, mivel azok az afrikaiak megkérdezése nélküli mesterséges határok voltak. Búr tanulmányában leszögezi, hogy az állam Afrikában tartós válságban van, a kontinens a globalizáció legnagyobb vesztese, s mindez párosul Afrika régről örökölt strukturális gyengeségeivel. Az afrikai szocializmust zászlajára tűző „fejlesztő állam" kísérlete éppen úgy zátonyra futott, mint a nemzetállamiság megteremtésére irányuló törekvés. A korábbi relatív lemaradást növelte az abszolút lecsúszás, a visszaesés az 1980-as, 1990-es évekre egyértelművé vált szinte minden fontos mutató terén. Búr szerint a jövőben is Afrika lesz az a térség, ahol a szegénység és az egészségtelen életkörülmények állandósulni fognak, s még hosszú ideig Afrika marad a globalizálódás fő vesztese. A kötet első fejezetének befejező két tanulmánya Szabó Lóránd és Patty Petra tollából esettanulmányi részletességgel a Kongói Demokratikus Köztársaság feldarabolódásá- val kapcsolatos félelmeket, valamint a tunéziai fejlődési modell sajátosságait vizsgálja. Tanulságos a kötet második fejezete, amelynek alkotói között számos afrikai szerző is megtalálható. Tadesse Eyassu tanulmányában az identitás kérdését, Stephen Langole elemzésében a Nílussal összefüggő vízkonfliktust, Besenyő János a gyermekkatonaság problémáját veszi górcső alá, Szliman Ahmed a nyugat-szaharai konfliktus anatómiáját, Abdullah Senghore Gambia emberjogi helyzetét mutatja be. A harmadik fejezetben Fekete Mária és Biernaczky Szilárd, Vityi Dorottya, Jasper Kata sajátos néprajzi és kultúrantropológiai gondolatait osztja meg az olvasóval. A szerzők mindenütt a modernizáció és a tradíció viszonyát elemzik, ahogy ezt a maga konkrétságában Tesfay Sába a Hagyomány és modernizáció az eritreai földhasználatban című tanulmányában teszi. A kötet zárófejezetében Szénászky Mária az afrikai könyvtárügyekről értekezik, Varga Róbert és Guti Erika az afrikai nyelvpolitika kérdéseibe enged betekintést. A kötet tanulmányainak sokrétegűsége ellenére természetes, ha az olvasóban hiányérzet is támad, főként a fejlesztéspolitikai kérdések szempontjainak az elmaradása miatt. Vajon az afrikai államkudarcok a nemzetközi fejlesztéspolitikai kudarca is? Miképp lehetne mérleget vonni a fejlesztéspolitika több évtizedes gyakorlatában? Hogyan értékelhető Kína megjelenése a kontinensen? Vajon milyen magyar Afrika-politika lenne kívánatos? A kérdések számát még gyarapíthatnánk. Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések a kötet jelentőségéhez képest csak másodlagosak, s inkább ösztönzések 172 Külügyi Szemle
