Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Kiss J. László: Csizmadia Sándor-Tarrósy István (szerk.): Afrika ma. Tradíció, átalakulás, fejlődés
Könyvekről Csizmadia Sándor-Tarrósy István (szerk.): Afrika ma. Tradíció, átalakulás, fejlődés (Bormis Kft.-Publikon Kiadó. Pécs 2009. 414 o.) A z Afrikáról alkotott képünkhöz visszatérően olyan negativ diagnózis társul, amelyet a tartós alulfejlettség, a világgazdasági marginalizáció, az etnikai konfliktusok, a korrupció, a működésképtelen államok és a globálissá váló járványok világa jellemez. Természetesen a sort még folytathatnánk, olyannyira, hogy az „elfelejtettként" is aposztrofált kontinensről a társadalmi és gazdasági összeomlást előre vetítő forgató- könyvek egész sorát lehetne megfogalmazni. A roppant problémákat a darfúri és ruandai népirtás vagy éppen a szubszaharai térség tartós „államtalanodása" éppen úgy mutatja, mint az ENSZ akciói, amelyek többek között 2010-et „Afrika évének" nyilvánították. A kontinenssel való foglalkozás a szakértők és a hivatásos kutatók számára a szokásosnál is nagyobb kihívást jelent, mivel Afrika fejlődésének vizsgálatában igen óvatosan kell bánni az analógiákkal és a főáramúnak tekintett, jórészt eurocentrikus politikai és gazdasági elméletek és módszerek alkalmazásával. Az elmúlt két évtizedben a hazai afrikanisztika nem kényeztette el az érdeklődő közönséget, eltekintve egy-egy olyan kezdeményezéstől, mint a Külügyi Szemle tematikus Afrika-száma és a Pécsett megrendezett országos afrikanisztikai konferencia. Már önmagában ezek a körülmények is elegendők ahhoz, hogy a méltatásra érdemesnek ítéljük a hazai politikai afrikanisztikának azt a kötetét, amely 2009-ben Taróssy István és Csizmadia Sándor szerkesztésében az Afrika ma. Tradíció, átalakulás, fejlődés címen látott napvilágot. A 22 tanulmányt felölelő kötet előzményének tekinthető a 2007-ben Pécsett megrendezett országos afrikanisztikai konferencia, amelynek megszervezésében a kötet szerkesztői álltak az élen. Tudatosan kerülve az afrooptimizmus és afropesszimizmus szélsőségeit a szerkesztők a legkülönbözőbb szakmai háttérrel rendelkező szerzők - politológus, történész, kultúraantropológus, nyelvész, néprajzkutató, arabista, egyiptológus - munkáit rendezték egy kötetbe. A kötet szakmai hitelességet erősíti, hogy számos afrikai szerző is tanulmánnyal jelentkezett a kötetben. A négy fejezet tematikailag jól 2010. tél 169
