Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Szörényi András: A társadalmi diplomácia (public diplomacy) újraértelmezése a 21. században
Szörényi András szocialista rendszer megbuktatása volt, de sem annak időpontját, sem annak mikéntjét nem tudta közvetlenül befolyásolni.32 A másik fontos korlát - ahogyan Richmond fogalmaz - abban rejlik, hogy a PD, annak is elsősorban a hosszú távú eszközei, vagyis a kulturális diplomácia és a csereprogramok, csak a változások „magját" ültetik el, azok beéréséhez a befolyásolni kívánt nemzetközi környezet megfelelő klímaváltozására és a megcélzott nemzetközi szereplők nyitottságára van szükség.33 Dizard még óvatosabban ítéli meg a PD lehetőségeit, amikor rámutat: minden közlésre igaz, hogy az információk eljuttatása a megcélzott nemzetközi szereplőkhöz még nem jelent automatikusan sikert. Nem biztosítja feltétlenül azt, hogy el is fogadják az adott véleményt illetve azonosulnak az adott állásponttal.34 A lehetőségek és korlátok mérlegelésekor fontos visszautalni a PD ideális esetben egymásra épülő tevékenységeire, mivel a szisztematikus, egymásra épülő tevékenységek koherens összessége biztosíthatja annak hatékonyságát, és az egyes tevékenységek szelektív alkalmazása lehet leginkább felelős az esetleges kudarcokért. A nemzetközi rendszer változásának következtében - amint azt mindhárom említett szerző is hangsúlyozza - annak a kettősségnek lehetünk tanúi, hogy amíg a hatékony PD érdekében a célcsoport egyre precízebb meghatározása válik szükségessé, a PD-t tudatosan végző szereplők száma folyamatosan nő. Korábban elsősorban államok végeztek public diplomacy tevékenységet, ám a határokon átnyúló, mind intenzívebb gazdasági és társadalmi kapcsolatok révén egyre több nem állami szereplő kapcsolódik be ebbe a tevékenységbe. A belpolitika külpolitizálódása következtében mind több kérdés kerül a nemzetközi kapcsolatok szintjére. Az eszközrendszer folyamatos fejlődésével és a hozzáférés könnyebbé válásával fokozatosan növekszik azon nem állami szereplők száma, akik képesnek érzik magukat egy adott téma befolyásolására, és a globalizáció adta lehetőségeket kihasználva ezek a szereplők mind több esetben kívánnak részt venni a nemzetközi környezet alakításában. A hatékonyság érdekében szükséges a célcsoport szűkítése, mivel a szereplők számának növekedése jelentősen megnehezíti, esetenként korlátozza az egyes nemzetközi aktorok public diplomacy tevékenységét. A PD korlátái között említhetjük közvetett módon azt a tényt is, hogy tevékenységének eredménye nehezen számszerűsíthető és nehezen mérhető, aminek következtében intézményi szinten a tervezés és a szükséges erőforrások megfelelő allokációja is problémássá válhat. Ez elsősorban a hosszú távú eszközök esetében jelent nehézséget, de a költségvetési megfontolások a PD egészére kihatással lehetnek.35 Természetesen a public diplomacy-nak - ugyanúgy, mint a hagyományos diplomáciának - korlátot szabhat az az ország, amelynek területén, illetve amelynek társadalmi szereplőit befolyásolva az adott nemzetközi szereplő alakítani kívánja a nemzetközi környezetet. Ez a fajta korlátozás irányulhat magára a nemzetközi szereplő tevékenységére vagy a befolyásolni kívánt társadalmi szereplőkre, lehet adminisztratív, technikai, jogi vagy politikai. 152 Külügyi Szemle
