Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Radó Nóra vágya felerősíti az igényt a megbízható információk iránt. Az információk áradata azonban ezt a bizonytalanságot tovább erősíti, mivel a média „csomagolási technikái" által az információ nem jelenti automatikusan a jelentés felbukkanását - a csomagolás jól bevált módszereit követi, így több hangsúly kerül a formára, mint a tartalomra. Ez a jelenség különösen jól látható a televíziónál, amelynél a vizualitás és a látvány átveszi az üzenet szerepét, és minden kép, hang és effekt a „médialátványosságok" létrehozására irányul - így a következő vizsgálódás legfőbb fókusza a vizuális formákra irányul, és a televízió képernyőjén megjelenő narratívákat „idomítja". Emiatt ez a fejezet két médiajelenségre próbál rávilágítani, amelyek a hiperreális megjelenését eredményezték, és gyakorlatilag ugyanannak az érmének két oldalát jelenítik meg. Egyrészt a „valódi" képernyőn való megjelenése felől közelítve - a hírközvetítés vagy a dokumentumfilmek formájában - kibontakozott az a tendencia, hogy a nézettségi mutatók növelése érdekében szórakoztató elemekkel tűzdelve közvetítik az információn alapuló médiatartalmakat például az infotainment formájában, mellyel a hiperrealitást alkották meg, felborítva az elképzelt és a valós határait, és összekeverve a „valódi" eseményeket a szórakoztató technikákkal. Másrészt, a „másik oldalról" közelítve, vagyis a televíziós sorozatok, játékfilmek gyártása felől, amikor a termelés legfőbb célja, hogy bizonyos történeteket világítson meg, amelyek valamilyen történelmi, politikai vagy társadalmi hivatkozási ponttal rendelkezhetnek a cselekményen, karaktereken, beállításokon stb. által, így kialakítva és megerősítve különféle, régebben meglevő társadalmi konvenciókat és tudást. Ebben az esetben, a képzelt területe látszólag telítődik a „valós" elemeivel c különféle idő-kezelési technikák, dokumentaris- ta technikák vagy különféle „igaz történeteken" alapuló cselekmények által. Az ilyen filmprodukciók szintén a hiperreális területét alakítják ki, ebben az esetben benyomulva a valóságos területére, és összekeverve a „valós" elemeit az elképzelttel. Ez a két jelenség így a hiperreális működésének világos példáját mutatja, és olyan médiatechnikákra hívja fel a figyelmet, amelyeken keresztül a hiperrealitás és a szimuláció hatásai tovább terjedhetnek. A „valós" eseményeinek dokumentálása hírek és dokumentumfilmek formájában konfliktus esetén A háborúk olyan eseményeket jelenítenek meg, amelyek magas hírértékkel rendelkeznek, és olyan állapotokat testesítenek meg, amelyek a tragédia és hősiesség emberi történeteinek sorát termelik ki, erős érzelmeket keltenek, mint a patriotizmus, a félelem, a düh vagy az eufória, győzteseket, veszteseket és természetesen fegyverek és csapatok küzdelmét ábrázolva. így a háború „valós" reprezentációjának esetében (is), különféle egymásba fonódó és egymásnak ellentmondó érdekek összjátéka jelenik meg, különféle szereplők és aktorok által: a háborús tudósítás esetén például megjelenhet a hadsereg, a kormány, a hírügynökségek, a hírcsatornák, valamint az érintett személyek érdekei 112 Külügyi Szemle
