Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Radó Nóra szétforgácsolódásához, egyenesen elpárolgásához vezet.10 Ez azonban nem eltűnését jelenti, inkább azt, hogy a hatalom szerinte saját reprezentációját reprodukálja a jelek gazdaságának keretei között, és teljesen elszakad eredeti állapotától. „A hatalom [...] semmi mást nem termel, mint saját magához hasonló jeleket. És ezzel egyidejűleg a hatalom másfajta alakzata lép működésbe: a hatalom jeleinek kollektív követelése egyfajta, a hatalom eltűnése körül kialakuló »szent szövetség«. Mindenki tagja többé-kevésbé a politikai összeomlásától való félelem miatt."11 Baudrillard megfogalmazása arra az állapotra utal, amelyben a jelek gazdasága átveszi a társas kapcsolatok helyét az értéktöbblettel, normákkal rendelkező tömegáruk (commodities) körforgása által és úgy tűnik, a hiperreális a társadalmi kapcsolatokat teljesen átfogja és a politikai nélkül írja át. Emiatt az állam és a hatalom egyéb intézményei arra törekednek, hogy létezésüket azon az úton-módon tegyék a társadalom számára láthatóvá, ahogy képesek rá - vagyis a hiperrealitás és a spektákulumok eszközein keresztül. Ilyen látványosságokat jelenthetnek az elektori és választási procedúrák körüli események a liberális társadalmakban, a politikai botrányok médiamegjelenítése stb. Mindenesetre, ezek a látványosságok csupán a politika működésének halvány mását jelenítik meg, miközben elveszik az igazi referenciapont. A politika és a hatalom csupán a tömegmédia képernyőin jelenik meg, a közönség és a döntéshozók koprodukciója által, a politika átalakításával a nagyközönség számára is fogyasztható eseményekként. Emiatt kerülhet egymás mellé a televíziók képernyőin egy mosóporreklám vagy egy fizetett politikai hirdetés - és mivel a hiperrealitás egyszerre közvetít minden elképzelhető információt, amelyet a média igényeinek megfelelően csomagolnak, a politika és a hatalom üzenetei könnyen elveszhetnek az információk áradatában. A háború állapota azonban olyan különleges helyzetet teremt, olyan hatalmi kérdést emel napirendre, amelynél elengedhetetlenné válik, hogy a hatalom valamilyen módon csökkentse és lehetőleg saját előnyére fordítsa a hiperrealitás hatásait egy olyan környezet megteremtése által, ahol a hatalom „akarata" előtűnhet, ahol bizonyos értékeket, normákat és üzeneteket közvetíthet a társadalom háborúra való mobilizációja, a háborús állapot legitimmé tétele érdekében. A háború állapotában a hiperrealitás működése még inkább tetten érhető, mivel a hatalom és a politika számára elengedhetetlenül fontos egy olyan kérdés megszólaltatása, amely meghatározza az adott társadalom életmódját. Következésképpen a hatalmi rezsimeknek kompakt és egyszerű üzenetekkel ellátott „csomagokban" cirkulálva el kell érniük a társadalmat a hiperrealitás sűrű környezetében is - ez állandó ismétlést és permanens jelenlétet eredményez a látványosság hagyományos formáiban, oly módon, hogy mégis dominálja a többi látványosságot. Emiatt a politikai kommunikáció minden fortélyát, minden, a háború eseményét formáló és újraformáló, elérhető és bevethető csatornáját felvonultatják, amely a propaganda és manipuláció állapotát is elérheti. Ekkor válik elengedhetetlenné a hatalom üzeneteinek hatékony kommunikációja érdekében a tömegmédiának a hatalom 108 Külügyi Szemle
