Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete Az információ ilyetén felhalmozódása két folyamatot indukál, amelyek a média területét párhuzamosan határozzák meg. Egyrészt folyamatos a törekvés a miniatürizálásra, az információ minél kisebb egységekbe csomagolására, amelyet az információszerzéshez vezető leggyorsabb út elérésének vágya mozgat. Ezt a jelenséget a posztmodern kor technológiai áttörései tették lehetővé, az információszállítás és tömegkommunikáció fejlesztései és találmányai. Másrészt, az előző folyamattal karöltve, tehát a gyors és hatékony információszerzés iránti megszállottság miatt az üzenetek tartalma eltűnőben van - felváltja a forma és a stílus. A felszín, amely a képernyőkön megjelenik, s a stílus, amelyben az üzeneteket formálják, helyettesítik a tartalmat és így magát a jelentést. A küldő-befogadó, a tartalom-forma és az alany-tárgy között húzódó határok elkezdenek elmosódni, és egy új logika veszi át helyüket. Baudrillard szerint: „A szimuláció logikájában élünk, amelynek semmi köze a tények logikájához vagy az érvek rendszeréhez. A szimulációt a modell, a puszta tények köré csoportosuló modellek előrehaladása jellemzi."8 A közönség egyetlen lehetősége marad, ha a képeket és információt örömszerzésre használja. Az új tömegmédia működésének eredményét így olyan jelenségeken keresztül foghatjuk fel, mint az infotainment, advertorial vagy infomercial - amelyek már a valós és fiktív egybeolvadásának jelenségei a hiperreális területén. Az elektronikus média teljesen eltorzítja az ok-okozatiság, perspektíva és érvelés hagyományos fogalmait, eltörölve a különbséget ok és okozat, eszköz és cél, alany és tárgy, aktív és passzív között. Ami marad, az különféle jól formált médiacsomagokba burkolt, magyarázat nélküli információ, amely random időszakokban előbukkan, majd eltűnik a hiperrealitás vibráló és folyamatosan változó terében. Hatalom, háború és politika a hiperreális terében A hiperrealitás radikális gondolata nem csupán a tömegmédia tanulmányozását érte el, de a társadalomról, a kultúráról vagy a politikáról alkotott eddigi fogalmainkat is befolyásolta. Feltehető a kérdés, hogy mi történik a hatalommal és a politikával egy olyan folyamatosan vibráló térben, mint amilyen a hiperreális. A fejezet bevezető soraiból világossá vált, hogy a berlini fal lebontása után alapvetően megváltozott a poszthidegháborús, posztindusztriális társadalom struktúrája: hálózatszerű terek, egy időben több szinten működő aktorok, szimultán folyamatok jelentek meg. Timothy Luke a jelenség leírására a digitális óra metaforáját alkalmazta, hiszen az idő múlásáról egyszerűen a folyamatosan változó jelek formájában tudunk,9 amely a referencia nélküli, forrás nélküli jelek „jelenidejűségének" fontosságára utal. A rendszer legjellemzőbb rendszerező elve az itt és most, amely a jelek folyamatos, szimultán és nemlineáris áradatával jár. így az idő- és térrendezés ezen új logikája miatt a hatalom és a politika is egyidejűleg és nemlineáris utakon kénytelen működni, ez azonban Baudrillard szerint a hatalom 2010. tél 107
