Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete utal, amely világos alapokat hangoztat ismeretelméleti állítások tételénél, és megalapozott episztemológiát tartalmaz.2 Emellett a „nagy célok" és a „nagy utak" szintén megkérdőjeleződnek, s ez a modernitás nagy elméleteit célzó attitűdjének kritikáját jelenti, amelyek a világot egy egyedülálló modellen keresztül különféle elméletekkel és különféle metodológiával hivatottak megmagyarázni. Olyan kultúraelméleti gondolkodók, mint Guy Debord, Paul Virilio, maga Jean- Fran^ois Lyotard vagy Jean Baudrillard észlelték a technológiai találmányoknak és a procedurális-strukturális változásoknak köszönhető, a modern kultúrában és társadalomban bekövetkező mélyreható átalakulásokat, és új irányból próbáltak közelíteni a változások megértéséhez. A strukturális átalakulások legismertebb posztmodern összefoglalását Guy Debord adta, aki már 1968-ban beültette a köztudatba a „spektákulum társadalma" (la société du spectacle) kifejezést, utalva arra, hogy azok a „társadalmak, ahol a termelés modern feltételei uralkodnak, [ott] az élet egésze látványosságok mérhetetlen felhalmozásaként mutatkozik meg. Minden, ami eddig közvetlenül átélhető volt, reprezentációvá vált."3 Debord itt és máshol is amellett érvel, hogy a modern társadalmak viszonyaikat és életüket egy bizonyos világnézet (Weltanschauung) köré rendezik, amelyben a személyes kapcsolatokat és a rang, osztály vagy más csoportosulás szerinti viszonyokat felváltják a tömegáruk (commodities) által teremtett viszonyok. Ezek a tömegáruk azonban nem pusztán a materiálisán kézzelfogható tárgyakat testesítik meg, inkább az ilyen tárgyakon alapulnak, miközben olyan képeket, jeleket tartalmaznak, amelyekhez különféle értékek, normák és attitűdök (viszonyok) társulnak. A tömegmédia a spektákulum vagy látványosság legfőbb megtestesülését képviseli, de nélküle is uralkodóvá vált a társadalmi mindennapokban a termelési körfolyamaton keresztül, amelyben egy bizonyos tárgyhoz egy egész jel- és képfolyam társítható - míg a képekhez és jelekhez például a reklámozáson és promóción keresztül már értékek és attitűdök örökítődnek át. Debord a spektákulumot egy különleges látásmódként írta le, amely valóságossá vált, és a képek tömeges terjesztésének technikáin keresztül manifesztálódott, így inkább a tömegáruk és a társadalom ágensei közötti társas viszonynak nevezhető és nem pusztán képek és jelek rendezett sorozatának. Jean Baudrillard és a hiperrealitás elmélete Debord radikális gondolatait, amelyek a társas kapcsolatok minőségének mélyreható változásaira utalnak, Jean Baudrillard francia filozófus csiszolta tovább, aki a spektákulum vagy látványosság koncepciójára és társadalmi kötődéseire alapozva alkotta meg a hiperrealitás fogalmát, és így a média területén szélesítette Debord vizsgálódásait. Baudrillard a marxista kapitalizmuskritikát vette kiindulópontnak, a termelési tényezők olyan fogalmait azonban, mint a használati érték vagy a csereérték, áthelyezte a posztindusztriális társadalom keretei közé, amelyben ő inkább a jel központi szerepét 2010. tél 105
