Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Lux Ágnes - Szabó Máté - Sziklay Júlia: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa munkájának nemzetközi környezete (2007-2010), különös tekintettel a gyermeki jogokra
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa munkájának nemzetközi környezete Nemzeti emberi jogi intézménytípusok A párizsi alapelvek kifejezetten nagy szabadságot engednek az intézménytípus vonatkozásában, így megengedett az ombudsmani, intézményi, (kutató)intézeti vagy akár bizottsági forma is. A Commission nationale consultative des droits de l'homme (francia emberi jogi bizottság), mely 1948-as születésével a rangidős szerepét is játssza az intézmények sorában, tanácsadó testületi formában működik 119 intézmény- és magánszemély taggal, akik között megtalálhatók a vezető civilszervezetek, tudósok, vallási közösségek reprezentánsai is. Egyéni panaszokkal nem foglalkozik. Hasonló a helyzet Görögországban és a volt francia gyarmatok afrikai országaiban (például Marokkó). Nemzeti emberi jogi központok - intézetek - működnek Eszak-Európában, például Dániában, Norvégiában és Németországban, ahol minden energiát a kutatásra összpontosítanak, s hatáskörük leginkább a konzultációkra terjed ki. Az angolszász jogrendszerű (vagy ehhez valamilyen okból közel álló) országokban, mint például Írország, India, Dél-Afrika vagy Nepál és Lettország a nemzeti emberi jogi intézmények az igazságszolgáltatási funkcióval is felruházott bizottsági rendszert követik. Az emberi jogi vagy civil ombudsmani forma Észak- és Kelet-Európábán (például Ausztria, Lengyelország, Szlovénia) és Latin-Amerikában (például Antigua és Barbuda, Barbados, Kolumbia) jellemzők. Ennek oka, hogy a totalitárius rendszerek bukását követően (1990-96 között 60 ország esetében indultak meg demokratizálódási folyamatok világszerte) a kedvező politikai légkörben ezekben az országokban gyorsan létrehozták az ombudsman intézményeket, amelyek egy rövid idő elteltével sikeresen meggyökereztek az emberi jogvédelem talajában, és betöltötték azt az űrt, melyet a civil társadalom történelmi-politikai okok miatt nem volt képes betölteni. Bár a pluralizmus elve (és az emberi jogok monitorizálásának követelménye) az ombudsman intézményeknél nem feltétlenül érvényesül, a panaszkezelési jogosítványokból fakadó előnyök valamelyest ellensúlyozzák ezt a deficitet. Végül előfordul az ombudsmani és igazságszolgáltatási hatásköröket együttesen alkalmazó megoldás is (például Ghána, Mexikó, Mongólia vagy Tanzánia esetében). A nemzeti emberi jogi intézmények feladatai A fő misszió - az emberi jogvédelem területén talán nem túlzás ennek a kifejezésnek a használata - a Párizsi Alapelveknek megfelelően egy adott országban az emberi jogok független és szakértői felügyelete. A feladatok közül a legfontosabbak: • emberi jogi tanácsadás vagy konzultáció akár hivatalból, saját kezdeményezésre vagy a kormány, parlament, állami szervnek felkérése alapján; • bármely emberi jogi témában állásfoglalások, ajánlások, jelentések készítése és ezek nyilvánosság elé tárása; 2010. tél 83
