Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Lux Ágnes - Szabó Máté - Sziklay Júlia: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa munkájának nemzetközi környezete (2007-2010), különös tekintettel a gyermeki jogokra
Lux Agnes-Szabó Máté-Sziklay Júlia hatalom segítségére, hiszen el kell hogy jusson hozzá minden fontos információ a nemzetközi kötelezettségvállalás teljesítéséről vagy annak hátteréről. Az emberi jogok oktatása és terjesztése fontos küldetés, amelyet megfelelő elhivatottsággal, szakértelemmel és anyagi háttérrel ezek az intézmények kiválóan tudnak teljesíteni. Feltétel a tömegkommunikációs eszközök igénybevétele és a sajtóval ápolt jó és kiegyensúlyozott viszony (annál is inkább, mivel ez mindkét fél érdeke: az újságírók érdekes hírekhez jutnak hozzá, az emberi jogi intézmény ugyanakkor a sajtó segítségével megszólíthatja a nyilvánosságot, és ezen keresztül nyomást is gyakorolhat a döntéshozókra). A kvázi igazságszolgáltatási hatáskör az egyetlen, melytől akár el is lehet tekinteni - így az egyéni panaszok felvétele és kezelése nem feltétlenül szükséges kritérium, de a tendencia szerint a legtöbb intézménynek van ilyen feladata. (Álláspontunk szerint az egyéni panaszokkal való foglalkozás mindenképpen optimális és hasznos nemcsak a nemzeti emberi jogi intézmények, hanem az összes jogvédő szerv vagy személy esetében nem utolsósorban azért, mert ezáltal elkerülhető a valóságtól elrugaszkodó, az emberi problémáktól elidegenedő szemlélet kialakulása.) A legfontosabb garanciális elem az intézmény függetlensége. A függetlenség számon kérhető nemcsak az intézmény vezetőjének/vezető testületének jelölési és megválasztási folyamatán, de a szakértői stáb számára biztonságot jelentő foglalkoztatási háttér- szabályokon is (például Magyarországon az ombudsmani hivatalban dolgozó munkatársak a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak). A nemzeti emberi jogi intézmény vezetőjét optimális esetben a parlamenti képviselőkhöz hasonló immunitási jogok illetik meg, és az eljárásának alapjául szolgáló jogszabály nem változtatható, módosítható „könnyen" a regnáló hatalom kénye-kedve szerint. A függetlenség egyik garanciája a különféle nemzeti vagy nemzetközi szakmai (emberi jogi) hálózati rendszerekben betöltött állandó jelenlét és aktív szerepvállalás. Végül rendkívül fontos az intézmény pénzügyi/költségvetési függetlensége és stabilitása, mely a befolyásmentes működés fontos garanciája. A párizsi alapelvekben kiemelten szerepel még a pluralizmus követelménye - ezen belül is a civilszervezetek szerepe a jelöltállítás vagy a poszt betöltése során -, mely követelmény tulajdonképpen idegen a hagyományos ombudsmani struktúrától. (Ne felejtsük el, hogy az ombudsman „egyszemélyes" intézmény, egy személyben reprezentálja a hatóságok jogsértése ellen fellépő jogvédő tekintélyt és véleményt. A panaszokat érdemben kivizsgáló és az állásfoglalásokat előkészítő szakértői stáb anonim, „arctalan" mögötte, mert állásfoglalásai kizárólag az ő személyéhez kötődnek.) Ennek ellenére álláspontunk szerint ezt a deficitet ellensúlyozni lehet a társadalom sokszínűségét reprezentáló civilszervezeteknek az ombudsmani munkába történő fokozott bevonásával vagy akár az adott területen kiemelkedő szakmai tekintélyt élvező közéleti személyiségekből álló, az ombudsman mellett működő civil tanácsadó testület („vének tanácsa") létrehozásával. 82 Külügyi Szemle
