Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről
A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről volt mondható, a deklarációt kibocsátó jogalany kapcsán felvetődhetett (volna) az önrendelkezési jog alanyának kérdése. Az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozata és a Constitutional Framework értelmezéséből ugyanis nem vonható le olyan következtetés, hogy a koszovói parlament a függetlenségi nyilatkozat kibocsátására jogosult lett volna. Ezt a bíróság is így gondolta, ezért egy másik alanyt keresett. A függetlenségi nyilatkozat kibocsátásának előzményeiből arra következtetett,45 hogy a deklaráció kibocsátója nem a Constitiutional Framework szerinti szerv volt. A bíróság szerint a függetlenségi nyilatkozatban a Koszovó részéről önállóan elvállalt kötelezettségek is azt erősítik, hogy itt már nem az UNMIK irányította Koszovóról és önkormányzati szervekről van szó.46 Egyéb körülmények, melyek a bíróság szerint a függetlenségi nyilatkozat kibocsátójának megítélésénél fontosak voltak:- a deklaráció szövegében a parlamentre nincs utalás;- a deklarációt elfogadó ülésen a koszovói miniszterelnök és a koszovói elnök is részt vett, akik nem a parlament tagjai;- az elfogadott nyilatkozatot nem továbbították az SRSG számára kihirdetésre;- az SRSG nem élt a nyilatkozat kibocsátását követően azon jogával, miszerint a koszovói önkormányzati intézmények jogsértő intézkedéseit megsemmisítheti.47 A bíróság a fentiekre tekintettel arra következtetett, hogy a függetlenségi nyilatkozatot nem egy, a Constitutional Framework hatálya alatt működő parlament fogadta el, hanem a koszovói lakosság politikai képviselői, akik nem a nemzetközi közigazgatás által megszabott keretek között akartak cselekedni.48 A fenti megállapítások után az egyetlen eldöntendő kérdés maradt a bíróság számára, hogy a koszovói függetlenségi nyilatkozat az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozatát és az ennek alapján fennálló koszovói szabályozást sérti-e. Szerb oldalról állították, hogy igen, mivel az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozata alapján létrehozott nemzetközi igazgatás csakis a vitában érdekelt valamennyi fél egyetértésével vagy egy másik az ENSZ BT-határozattal szüntethető meg. A koszovói egyoldalú lépés ezt próbálta megkerülni.49 A másik oldalon azzal érveltek, hogy ha az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozata meg kívánta volna tiltani a függetlenség kikiáltását, akkor azt kifejezetten előírta volna a határozat szövegében, mint tette azt korábbi határozataiban.50 Az ENSZ Biztonsági Tanácsának hivatkozott határozata azonban nem tartalmaz ilyen megállapítást, vagy más korlátozást Koszovó státusával kapcsolatban. A bíróság megjegyzi, ahol a BT a státuskérdést korlátozni akarta, ott ezt kifejezetten megtette a határozatában.51 A bíróság megjegyezte továbbá, hogy a BT határozataiban nem ritkán tagállamokon és nemzetközi szervezeteken kívüli alanyokra is kötelezettségekre rótt, tehát nem lett volna akadálya, hogy a koszovói önkormányzati szervek számára is kötelezően betartandó normákat írjon elő.52 Mivel azonban az ENSZ Biztonsági Tanács 1244 (1999) számú határozata a függetlenségi nyilatkozattól nem tiltotta el a koszovói intézményeket, és megállapításra került, hogy a határozat nem Koszovó státusának rendezése céljából 2010. tél 71
