Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről
Németh Csaba került elfogadásra, ezért a bíróság szerint az nem válhatott Koszovó függetlenségének akadályává. A fentiek alapján a Nemzetközi Bíróság arra következtetésre jutott, hogy a koszovói függetlenségi nyilatkozat kibocsátása nem sérti az ENSZ BT 1244 (1999) számú határozatát,53 sem a Koszovóban gyakorolt nemzetközi igazgatás alapdokumentumát (Constitutional Framework),54 és mivel az általános nemzetközi joggal sem ellentétes, ezért a nemzetközi joggal összeegyeztethető. A bíróság döntésével kapcsolatban érdekesség még a relatíve nagy többség is, ugyanis 14 bírából 10 támogatta a döntést. Kritikai észrevételek a tanácsadó véleményről, következtetések a függetlenedés jövőbeni megítéléséről A dolgozat végén a szerző a tanácsadó vélemény legnagyobb hiányosságait, illetve a levezethető jogi következtetéseket kívánja bemutatni. A tanácsadó vélemény hiányosságai A tanácsadó véleménytől sokan várták, hogy a dekolonializáció óta a legnagyobb előrelépést jelenti majd az önrendelkezési jog meghatározásában, a jogot gyakorló alany kiterjesztésében, a külső önrendelkezési jog gyakorlása feltételeinek meghatározásában. A tanulmány a fentiekben bemutatta, hogy ez nem így történt. A tanácsadó vélemény legnagyobb hiányossága a szerző véleménye szerint éppen ez. A szerző nem azt vitatja, hogy a Nemzetközi Bíróság elé terjesztett kérdést illetően a bíróság nem juthatott volna el arra a jogi következtetésre, amire eljutott, a szerző csak a bejárt jogi utat, a jogi érvelést vitatja. A szerző álláspontja szerint azt a megállapítást, hogy a koszovói függetlenség nem sérti a nemzetközi jogot, az önrendelkezési jogból is le lehetett volna vezetni. Ha a szecesszióhoz való jogot bizonyos körülmények között el lehet fogadni, akkor ezek a feltételek Koszovó esetében adottak voltak. Az 1999-es fegyveres NATO-fellépést megelőzően és az alatt zajló szisztematikus etnikai vérengzések után Koszovónak (a koszovói albán nemzeti kisebbségnek) az önrendelkezéshez joga volt a szerző álláspontja szerint. A külső önrendelkezési jog gyakorlásának ezen lehetőségét a nemzetközi jogi irodalom is elismerhetőnek tartja,55 sőt közvetetten lehet hivatkozási alap az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata is.56 Éppen a koszovói és más hasonló etnikai tisztogatásokra és vérengzésekre reflektálva alakult ki olyan álláspont is, hogy amennyiben az önrendelkezési jog belső megvalósulása lehetetlen, az embereknek joguk van az elszakadáshoz.57 A koszovói függetlenedésnél érdekes lett volna a bíróság álláspontját megismerni, hogy amennyiben az önrendelkezési jogból vezeti le a függetlenség kinyilvánításának jogszerűségét, akkor ennek megállapításakor az önrendelkezési jog alanyát, tehát 72 Külügyi Szemle
