Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Valki László: Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről
Válaszolhatott volna másként Hága? Koszovó önrendelkezési joga Sajátos módon az előbb idézett dokumentumok egyetlen szót sem szóltak Koszovó- ról. Hosszabb ideig úgy tűnt, mintha csak a tagköztársaságok kívántak volna élni önrendelkezési jogukkal. Pedig a tartományban már Jugoszlávia felbomlásának elején is megjelentek az albán elszakadási törekvések. 1991-ben az ideiglenes koszovói koalíciós kormány óvatosan arról érdeklődött az EK-nál, hogy elismerné-e Koszovó függetlenségét. A válasz nemleges volt. Az EK arra hivatkozott, hogy Koszovó nem tagköztársaság, hanem csak tartomány, így nem jogosult a kiválásra. Valójában persze senki sem tudta (és akarta) megindokolni azt, hogy miért éppen a köztársasági státusnál kellene megvonni cezúrát. Ha a kétmilliós, etnikailag nagyjából homogén Szlovénia függetlenné válhatott, miért ne tehette volna meg ezt az ugyanekkora, kilencven százalékban albán többségű Koszovó? Természetesen ezúttal is politikai döntés született. A Nyugat - amúgy érthetően - arra törekedett, hogy megfékezze a délszláv népek közötti háborúkat, ezért a szerb uralommal szemben passzív ellenállást tanúsító, de alapjában véve békés Koszovóval nem foglalkozott. így aztán Koszovó státusa továbbra sem változott. Az 1995-ös daytoni békeszerződés a boszniai háború befejezéséről szólt, és nem érintette a tartományt. Ez az állapot egészen 1997-ig maradt fenn, amikor is a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) terrorakciókat indított a szerb központi hatalommal szemben. A válasz hasonló volt, és végül az úgynevezett Patkó-tervben öltött testet, amely a koszovói albánság erőszakos elűzésére, helyenként megsemmisítésére irányult. A NATO, mint emlékezetes, hosszas és eredménytelen diplomáciai erőfeszítések után ennek megakadályozására indította el a Milosevic-rendszerrel szemben rövid időre tervezett, végül 73 napig tartó légi hadjáratát. Ezt követően született meg az első olyan nemzetközi jogi érvényű döntés, amely kihatással volt Koszovó státusára is. Ez volt a BT 1244. számú, rendkívül ellentmondásos határozata, amelyre Ovada elnök is hivatkozott.26 Ez a határozat egyfelől megerősítette Jugoszlávia „szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását", másfelől azonban olyan előírásokat tartalmazott, amelyek Koszovó felett teljesen kizárták a jugoszláv szuverenitás gyakorlását. A határozat ugyanis felszólította Jugoszláviát „erőszakos és elnyomó" tevékenységének azonnali megszüntetésére és valamennyi katonai, rendőri és félkatonai alakulat gyors kivonására. Ezzel egyidejűleg elrendelte a KFOR bevonulását, valamint a tartomány ENSZ- igazgatás alá helyezését. Koszovó papíron tehát továbbra is Belgrád főhatalma alatt maradt, gyakorlatilag viszont nemzetközi igazgatás alá került. Ez a helyzet nem változott Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltásig. Természetesen a szerb kormány és mindazok, akik ellenezték Koszovó elismerését, a rendelkezések első részére hivatkoztak. A másik oldal viszont rámutatott arra, hogy a tartomány számára a BT-határozat csak ideiglenes státust határozott meg. Hogy melyik félnek volt igaza? Ez nemzetközi 2010. tél 55
