Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Valki László: Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről
Valki László ugyanis az, hogy mi történik azt követően. Tényleg létrejön-e egy új állam, és lesz-e olyan kormány a Földön, amely elismeri az új köztársaságot? Nyilván nem, de az NB úgy látta, hogy ennél azért többet kell mondania. Ezért egy irreleváns problémát kezdett elemezni, nevezetesen azt, hogy a koszovói nép nevében az ideiglenes nemzet- gyűlés nyilatkozott-e, vagy annak tagjai az államelnökkel kiegészítve írták-e alá a függetlenségi deklarációt. Nem érdemes követni a bíróság okfejtését, ezért itt csak annyit szeretnék rögzíteni, hogy az NB az utóbbi álláspontra helyezkedett. Értelmezhette volna a bíróság szélesebben is a feltett kérdést? Minden bizonnyal. Az NB-t semmi sem akadályozta volna meg abban, hogy érdemi választ adjon, hiszen a statútumában erre nézve nem található korlátozó szabály. Az NB felett továbbá nem áll semmilyen nemzetközi szerv vagy szervezet, amely felülbírálhatná aktusait. Úgy értelmezheti tehát a neki feltett kérdést, ahogy akarja, a szakmai jó ízlésen kívül más nem korlátozza. Az NB korábbi ítéleteiben vagy tanácsadó véleményeiben egyébként néhány alkalommal maga is eltért a kérdés konkrét szövegétől, mégpedig vagy azért, mert azt nem megfelelően fogalmazták meg, vagy azért, mert az nem a valódi jogi problémára utalt.6 Ezt ugyan - jegyezte meg a bíróság - most is megtehette volna, a Közgyűlés által feltett kérdés azonban annyira egyértelmű és világos volt, hogy semmilyen bővítő értelmezésre nem volt szükség.7 A tanácsadó véleményhez fűzött egyes bírói nyilatkozatok azt mutatják, hogy a bíróságon belül minderről nézeteltérés alakult ki. Az NB egyik legnevesebb tagja, Bruno Simma például kijelentette, hogy „a bíróság intellektuális értelemben sokkal jobb véleményt fogalmazhatott volna meg, olyat, amelynek nagyobb relevanciája lett volna a napjainkra kialakult nemzetközi jogrend szempontjából".8 Simma szerint az NB-nek arról kellett volna véleményt nyilvánítania, hogy „a nemzetközi jog meghatározott feltételek fennállta esetén megengedi-e [egy adott népnek], hogy kikiáltsa függetlenségét, netán fel is jogosítja arra".9 Az eredeti kérdés megfogalmazója maga Szerbia volt, amely annak idején azt kérte a Közgyűléstől, hogy forduljon tanácsadó véleményért a bírósághoz. (Egy tagállam ugyanis közvetlenül nem tehet fel kérdést a testületnek.) A szerbek valójában arra voltak kíváncsiak, hogy az NB szerint joga volt-e Koszovónak a kiválásra, és más államok jogszerűen ismerték-e el az új állam létrejöttét. Belgrád nyilván azt szerette volna hallani, hogy a kiválás sérti Szerbia szuverenitását és területi integritását, Koszovó független államként való elismerése pedig jogellenes beavatkozás Szerbia belügyeibe. Rossz lett volna a szerbek kérdése?10 Kétségtelenül nem volt jó, de Belgrádnak olyan kérdést kellett feltennie, amelyet majd meg is szavaznak a Közgyűlésben. Nyilván sohasem kapott volna többséget egy olyan kérdés, amelynek alapján a bíróságnak el kellett volna marasztalnia a Koszovót elismerő államokat. Annak is tudatában volt Belgrád, hogy a kialakult helyzeten - azaz a jogilag független Koszovó létrejöttén és fennmaradásán - már aligha tud változtatni. Úgy gondolta azonban, hogy az eljárás megindítása a kormány eltökéltségét demonstrálja a hazai közvélemény előtt, egy esetleges kedvező 48 Külügyi Szemle
