Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Valki László: Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről
Válaszolhatott volna másként Hága? elemzését. Ugyan ki észlelte volna azonnal a hágai nemzetközi jogászok állásfoglalásának enyhén szólva hiányos voltát? Nyilván csak nagyon kevesen, de a bíróság feltehetően éppen erre számított. Az NB talán azt a benyomást akarta kelteni, hogy elismerte a koszovóiak önrendelkezési jogát, és jogszerűnek tekintette Koszovó függetlenné válását is. Ezzel pedig mintegy jóváhagyta annak a 69 államnak - köztük az Egyesült Államoknak, Nagy- Britanniának, Franciaországnak és hazánknak - a döntését, amelyek az elmúlt két esztendőben hivatalosan is elismerték Koszovót. A bírák persze tudták, hogy a másnapi lapokban már részletesebb elemzések lesznek olvashatók, köztük olyanok is, amelyek majd rámutatnak a vélemény hiányosságaira. A testület tagjai azonban tisztában voltak a médiatársadalom működésének törvényeivel, jelen esetben azzal, hogy másnap már mindenki csak az első mondatra fog emlékezni. Az is lehet azonban, hogy a bírák nem tudtak dűlőre jutni a Közgyűlés kérdésére adandó válaszról. A bíróságon belül lefolyt vitákról semmilyen hiteles információ nem áll ugyan a nyilvánosság rendelkezésére, az azonban tény, hogy Si Dzsu-Jong, a bíróság kínai tagja az írásbeli és szóbeli álláspontok előterjesztése után - de jóval a mandátumának lejárta előtt - bejelentette lemondását. Május 28. után már nem is vett részt a testület tevékenységében, így nem is szavazott. A többi 14 bíró közül tízen voksoltak az idézett szöveg elfogadása mellett, négyen pedig ellene. Si (és a kínai kormány) rendkívül határozottan Szerbia területi integritásának fenntartása mellett foglalt állást. Ennek tulajdonítható, hogy szárnyra keltek olyan hírek, amelyek szerint ha a kínai bíró tovább marad, kisebbségbe kerültek volna azok, akik Koszovó függetlenné válásáról valamilyen pozitív üzenetet akartak küldeni a világnak. Ennek viszont ellentmond, hogy Si 84 éves, és ez még a közmondásosan hosszú életű kínaiak között is magas kornak számít. Ellentmond továbbá az is, hogy a Biztonsági Tanács már márciusban kitűzte utódja megválasztásának időpontját, Si távozása tehát nem valamilyen váratlan döntés eredménye volt.2 A bíróság mindazonáltal szükségét érezte annak, hogy indokolja, miért is járt el ilyen módon. Azt állította, hogy csak a neki feltett kérdésről kívánt véleményt nyilvánítani. Ezzel a hiányos válaszért máris az ENSZ-re hárította a felelősséget. Kétségtelen, hogy a Közgyűlés csupán azt kérdezte a bíróságtól: „Összhangban van-e a nemzetközi joggal a koszovói ideiglenes önkormányzati intézmények által tett egyoldalú függetlenségi nyilatkozat?"3 A Közgyűlés tehát nem azt kérdezte - vonta le a következtetést némi éllel a bíróság hogy joga volt-e Koszovónak elszakadnia Szerbiától, hanem azt, hogy az ideiglenes pristinai szervnek jogában állt-e az ország függetlenségének kikiáltása. Azaz „a bíróságnak nem az előbbi, hanem az utóbbi kérdést tették fel", állapította meg az NB.4 Ezt a kérdést a bíróság akár néhány mondatban is megválaszolhatta volna. Azt ugyanis a nemzetközi jog nem tiltja, és nem is tilthatja, hogy valaki kikiáltsa mondjuk a „Dunántúli Köztársaságot" - nyilatkozott másnap Kajtár Gábor.5 A valódi kérdés 2010. tél 47
