Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Tóth Erika: A "weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai
Tóth Erika Összegzés Úgy tűnik, a weimari együttműködés hosszas bizonytalanság és tanácstalanság után most kezd magára találni. Az csak később derül ki, hogy a recept beválik-e: a német perfekció a lengyel kreativitással és a francia szellemiséggel képes-e olyan egységet alkotni, amely új impulzusokat adhat Európának. A legtöbb tagállam, így Magyarország nemzeti érdekeit nem elégítené ki, hogy egy német-francia-lengyel hármas irányítsa az Európai Uniót; bár ennek egyébként sem túl nagy a valószínűsége. Az viszont nem zárható ki, hogy a hármas szorosabb együttműködést alakít ki uniós ügyekben. Lengyelország azon ambíciói, hogy fontos szerepet kapjon az EU jövőjének alakításában - lakosságát, méreteit, közép- és kelet-európai tapasztalatait, valamint Németországgal szembeni történelmi, morális pozícióját tekintve - nem megalapozatlanok. Lengyelország szerepvállalása számunkra a hasonló történelmi tapasztalatokra épülő és kiemelten barátinak számító magyar-lengyel kapcsolatokat még inkább felértékeli. A magyar külpolitika a lengyel relációt az elmúlt években indokolatlanul elhanyagolta, sőt kapcsolataink a politikusok szintjén kedvezőtlenül alakultak.35 Ennek ellensúlyozására Orbán Viktor miniszterelnök első külföldi útja Varsóba vezetett. A gesztuson túl a látogatás megfelelő alkalmat adott az új magyar kormánynak arra, hogy hangsúlyozza a közép-európai regionális együttműködés iránti szorosabb elkötelezettségét. A Varsóval való megerősített konzultáció fontos hozzájárulást jelenthet a magyar nemzeti érdekek európai képviseletéhez (bilaterális, V4-es és egyéb keretekben is). Bár Lengyelország hazánkat nem tekinti kiemelt partnernek, számol velünk minden olyan kérdésben, amelyben a közös érdekek alapján közös fellépés lehetséges (energiabiztonság, Ukrajna-politika, az EU pénzügyi perspektívája, közös agrárpolitika). Az együttműködéshez most különleges lehetőséget biztosít az egymást váltó soros uniós elnökségünk. Az európai integrációt eddig története során a német-francia tandem segítette ki valamennyi válságából, a súlyos nézeteltérések, súrlódások és viták ellenére az Európa Unióban még ma is ez az együttműködés tűnik a leghatékonyabbnak a kompromisszumok kialakításában. A magyar érdekeken és európai értékeken alapuló magyar külpolitika számára ennek a két relációnak a további erősítése is, elsősorban a német stratégiai partnerség folytatása, valamint a 2008-ban életre hívott francia stratégiai partnerség további tartalommal való feltöltése, kiemelten fontos feladat marad. 40 Külügyi Szemle
