Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Tóth Erika: A "weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai
Tóth Erika • A német álláspont szerint Oroszországot be kellene vonni a Keleti Partnerségbe, hogy nyilvánvaló legyen, a program nem ellene irányul, Varsó viszont ezt ellenzi. A lengyel rendszerváltozást követően a francia-lengyel kapcsolatok a gazdasági együttműködésben csúcsosodtak ki. A francia beruházási offenzíva révén, amely különösen a szolgáltatószektorban (a telekommunikációban és a kereskedelemben) nyilvánult meg, Franciaország Lengyelország egyik kiemelt gazdasági partnere lett. így némileg csökkent az a félelem, hogy Németország a saját hátsó udvarává fogja tenni Lengyelországot. Párizs számára emlékezetes maradt viszont, amikor 2008-ban épp a francia EU-elnökség átvétele napján jelentette be Lech Kaczynski lengyel elnök, hogy nem fogja aláírni a lisszaboni szerződést, ami különösen nehéz feladat elé állította a francia EU-elnökséget. A 2009. őszi németországi szövetségi választások után mindhárom országban nagyobb elfogadásra talált az a szándék, hogy új impulzust adjanak a weimari együttműködésnek. A német szövetségi kormány programjába emelte a weimari háromszög újraélesztését. Kérdés, hogy a felekben ehhez meglesz-e a kellő következetesség és elszántság.26 A weimari háromszög szerepe az EU-kiilpolitika cselekvőképességében Egy koherens közös európai kül- és biztonságpolitika kialakításához a tagállamok között megegyezésre lenne szükség, miközben markáns törésvonalak mutatkoznak több kérdésben is: az újabban csatlakozott tagállamok inkább transzatlanti irányultságúak, ezzel szemben a régi tagállamok bizonyos értelemben az Egyesült Államoktól kevésbé függő Európát képzelnek el; Oroszországot illetően érzékelhető feszültség áll fenn a közép- és kelet-európai országok biztonsági érdekei és a nyugat-európai országok által folytatott energiapolitika között; az európai szomszédságpolitikában a Párizs által kezdeményezett közel-keleti projekttel szemben több kelet-európai ország a további keleti bővítést támogatja. A lisszaboni szerződés viszont nem nyújt egyértelmű technikai megoldásokat ezen nézeteltérések megoldásához.27 A súlyos megosztottság elkerülése érdekében szükség van olyan döntési mechanizmusokra, véleményalkotási lehetőségekre, amelyek megkönnyítik a konszenzus megkeresését, de legalább is a harmonizálás irányába hatnak. Mivel az egyhangú szavazás elve mellett fennáll a veszélye annak, hogy az elérhető legnagyobb közös nevező túl kicsire sikerül, indokolt más mechanizmusok alkalmazása is, ilyen például a rugalmas érdekcsoportok képződése bizonyos témák mentén (ez azonban kül- és biztonságpolitikai kérdésekben óvatos hozzáállást igényel, mert a különutas politizálás hamar a politikai klíma általános romlásához vezethet, lásd az iraki háború körüli vitát). Egy másik lehetséges mód a már meglévő, 36 Külügyi Szemle
