Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Nagy Lilla: EU-elnökség és a magyar országkép
EU-elnökség és magyar országkép Ezt követheti az érintettek párbeszéde - amelynek alapját a fentiek alapján elkészült nyilvános diplomáciai stratégia első változata képezheti. Itt nagyon fontos az érintettek körének körültekintő meghatározása. Ebbe a körbe az állami intézmények, kulturális és turisztikai intézetek, kutatóközpontok és civilszervezetek mellett fontos a gazdasági élet képviselőit is bevonni, hiszen ők azok, akik márkáik révén nagyban befolyásolják a Magyarországról külföldön kialakult képet. A vállalatok kormányzati tevékenységbe való bevonása mindig kényes kérdés, hiszen felveti a korrupció gyanúját. Ez csak az átláthatóság növelésével, nyilvános költségvetéssel küszöbölhető ki. Természetesen a vállalatok - főleg ha anyagilag is hozzájárulnak egy ilyen stratégia kialakításához - joggal várhatják el, hogy üzleti előnyük származzon ebből. Az innováció priorizálása révén kölcsönösen előnyös helyzet alakulhat ki, mivel a vállalatoknak is érdekük, hogy az innovációról kommunikáljanak, különös tekintettel saját fejlesztéseikre Fontos, hogy a stratégia alapján az azt végrehajtó szervek kellő szabadságot kapjanak azok gyakorlati megvalósitásában, hiszen képviselőik ismerik leginkább a lehetőségeket, de egyaránt fontos, hogy valamennyien elszámoltathatok legyenek, és a rossz értelemben vett propagandának a gyanúját is elkerüljék. A stratégia megvalósítása folyamán nincs szükség teljesen új intézményekre és programokra. Az idő azonban megérett a nagy múltú kulturális diplomácia modernizációjára: a magas kultúrára nyitott csoportok mellett a tömegek bevonása a következő cél. Ehhez a színvonalas populáris kultúra és az egyéb, „tömegvonzó" rendezvények arányának növelése elengedhetetlen. Továbbá fontos lenne a magyar diszpóra hatékonyabb bevonása is, amely így nemcsak a kommunikáció célcsoportja kellene, hogy legyen, hanem tevékenyen részt is vehetne abban. A már működő rendszer modernizációja mellett újdonságok bevonása is indokolt. Például egy egyszerű, széles körben alkalmazott Magyarország-logó kialakítása, ami könnyen azonosíthatóvá teszi a Magyarországról szóló kommunikációt. Nem egyszerűen csak turisztikai lógóról van szó, hanem olyan vizuális elem kidolgozásáról, ami - például a svájci kereszthez hasonlóan - egyértelműen Magyarország „márkajelévé" válik. Az állampolgárok bevonása - azaz az „állampolgár diplomácia" megteremtése - szintén időszerű. Mint arról korábban szó esett, nem az állam az országról külföldön kialakult kép kizárólagos letéteményese, de feladata az ez irányú munka támogatása és koordinálása. A Magyarország nemzetközi elismertségéért dolgozók munkájának megbecsülése szintén nagyon fontos. Ez azonban nem szabad, hogy csak az eliteket illesse meg, hiszen a maga módján számtalan magyar dolgozik azon, hogy Magyarország képét külföldön és a hozzánk látogató külföldiek szemében jobbá tegye. A Magyar Kultúráért Díj mellett tehát érdemes lenne elgondolkodni azon, miképpen motiválhatnánk és ismerhetnénk el a civil- és a magánkezdeményezéseket. 2010. tél 19
