Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Benisné Szabó Éva: A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009)
A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009) Az oktatás nehézségeit az is növelte, hogy a diktatúra mindazokat, akik a köztársaság idején tanítottak, elbocsátotta. Tanító- és tanárhiány lépett fel, ezért lehetővé tették, hogy 1940-ben az érettségivel rendelkezők egy különbözeti vizsgával tanítói oklevelet szerezzenek. 1942-ben megalkották a „Tanítóképzés ideiglenes tervét" (Plan Provisional de Magisterio), amely különválasztotta a férfi tanítói és a tanítónői képzést. 1945-ben aztán megszületett a „Törvény az alsó fokú oktatásról" (Ley de Educación Primaria), amely az Átfogó oktatási törvény (Ley General de la Educación) 1970-es kiadásáig érvényben maradt. A törvény az elemi oktatást két szintre bontotta: a hat és nyolc éves kor közötti első, valamint a nyolc és tíz év közötti második szakaszra. Erre egy specializációs szint épült a tíz-tizenkét éves gyermekek számára. A tanítóképzést ehhez igazították. A tanítóképzőkbe tizennégy éves kortól lehetett jelentkezni, de itt fennmaradt a nemek szerinti elkülönülés.15 Az oktatás központi pillére a testedzés és a spanyol birodalom történetének tanu- lása/tanítása mellett a vallási nevelés lett.16 Ez utóbbi területen játszottak meghatározó szerepet Tóth Tihamér veszprémi püspök (1889-1939) spanyolra fordított, vallási nevelésről szóló munkái. Huszonhárom könyve jelent meg magyarul, spanyolul összességében harminchét könyvét adták ki, a legtöbbet az 1940-1960-as években - számos munkáját tíznél több nyomtatásban is. A középiskolákban kötelező olvasmányok lettek olyan munkái, mint A vallásos ifjú (9 kiadás), Krisztus és az ifjú (10 kiadás), Az ifjúság lelki gondozása I-II. (7 kiadás) stb. Anderle Ádám, aki először írt Tóth Tihamér spanyolországi sikeréről, arról számol be, hogy „Idősebb spanyol értelmiségiekkel beszélve tapasztaljuk, hogy mindegyikük ismeri nevét és néhány könyvét, amelyek az iskolai katolikus erkölcsi nevelés alapművei voltak a Franco-korszakban."17 Tóth Tihamér sikerét elősegítette, hogy erkölcsi nevelésről írott munkáit nem általában fiataloknak, hanem csak fiúknak írta. Ez a szemlélet a spanyol oktatásfilozófiába, e „machista" [hím soviniszta] felfogásba jól beleillett. A katolikus feminizmus is csak a példaadó anyákat, királynőket és női szenteket állította középpontba. A falangista mozgalom is osztotta ezt a nőket másodrendű szerepre tartó felfogást. Pilar Primo de Rivera, a Falange alapítójának, Jósé Antoniónak a lánytestvére írta: „a nők sosem fedeztek fel semmit: a kreatív talentum hiánya, amelyet Isten a férfi intelligenciának tartott fenn; mi [ti. nők] nem tudunk mást, mint jól vagy rosszul értelmezni azt, amit a férfiak tesznek."18 Ez a felfogás elutasította a koedukációt, s a nőnek a férfit szolgáló asszony szerepét osztotta. A lányosztályokban a tantárgyak is mások voltak, mint a fiúknál. Még a középiskolában is ez volt a helyzet; a tantárgyak: társadalmi-politikai ismeretek, ének-zene, főzés, kézimunka, házimunka és testnevelés voltak - hasonlóan az elemi iskolához. 2010. ősz 135
