Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Benisné Szabó Éva: A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009)
Benisné Szabó Éva Az 1970-es új oktatási törvényig kevés változás történt. Talán az érdemel említést, hogy az 1950-es évtizedben felvetődött, hogy a kötelező oktatás korhatárát tizennégy évre kellene emelni. Viszont súlyos csapás érte a kisnemzeteket. Nemcsak az anyanyelvükön történő oktatást, könyvkiadást és újságokat tiltották be, de a kisnemzeti nyelvek használatát is. A gallego, a baszk és a katalán nyelvet a spanyol (castellano) dialektusaiként kezelték. Iskoláikba Kasztíliából irányították át a tanítókat.19 A rendszer e népeket ellenségként kezelte, mert a polgárháborúban a köztársaság mellett álltak. A kisnyelvek és kultúrák gondozása emiatt a köztársasági emigráció feladata lett. Ezért az oktatás kérdései az 1960-as évektől a nemzeti elnyomás elleni küzdelemben is fontos szerepet kaptak. Különösen Katalóniában és Baszkföldön, ahol ez időben már illegális órákat tartottak a gyermekeknek: az anyanyelvükön. Pontos adataink Baszkföldről vannak. Az 1971-72- es tanévben 67 iskolában 18.500 gyerek tanult baszk nyelven, 1974-ben pedig 138 iskola működött, 25.000 tanulóval. Az 1970-es években a kisnemzeti nyelveken történő könyvkiadás is áttörte a tilalmak korlátáit.20 *** A Franco-korszak a gazdasági autarkia jegyében indult, a politikában pedig a pártállam modelljét alakította ki. Politikai filozófiáját a nálunk is ismert „aki nincs velünk, az ellenünk van" jelszó fejezi ki a leginkább. A diktatúra két Spanyolországról beszélt: „Igen-Spanyolországot" (Sí-Espana) alkotják azok, akik „Spanyolország sorsmissziójáért tevékenykednek. Ez a végtelen, hősi, misszionárius, katolikus Spanyolország"; az autentikus Spanyolország, az igazság birtokosa, amely nem bocsát meg ellenségének - írja Anderle Adám Megosztott Hispánia című könyvében. A „Nem-Spanyolország" (No- Espana) jelenti a dolgozó osztályokat, amelyeknek csak anyagi ambícióik vannak; ez a tudatlan, szolgai Spanyolország. Az „Anti-Spanyolország" (Anti-Espana) gyűlöli Igen-Spanyolországot, a rombolás jellemzi, s titokban, föld alatt tevékenykedik. Az álnokság, a hazugság, a sztrájk, a szabotázs, a szervezkedés, az egyéni és kollektív bűnök világa ez. Ide tartoztak e felfogásban a baloldal hívei, a liberális értelmiségi, a köztársasági erők és a kisnemzetek mozgalmai. Ellenük minden eszköz megengedett volt.21 E totalitárius rendszer autarchista gazdaságpolitikája azonban 1956 körül kifulladt. Ezért az Opus Dei közgazdászai az 1959-es reformtervben átállították a spanyol gazdaság váltóit. E szakítás (ruptura) intenzív külgazdasági kapcsolatok kialakítását jelentette, ösztönözték a külföldi tőkebefektetéseket, az állami beavatkozást (dirigismo) felszámolták, az ország megnyílt a turizmus előtt. 136 Külügyi Szemle
