Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Benisné Szabó Éva: A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009)
Benisné Szabó Éva közoktatást. Ezt 1813-ban kiegészítették azzal, hogy az oktatást ingyenes és szabad. Ám a francia szuronyok segítségével visszatérő VII. Ferdinánd eltörölte ezt az alkotmányt, s az oktatást ismét az egyház, főleg a jezsuiták kezébe adta. Az 1820-23 közti trienio liberal - „liberális három év" - visszahozta a cádizi rendelkezéseket, s előírta, hogy a száz lakosnál nagyobb településeknek iskolát kell állítaniuk. Egy 1822-es összeírás szerint ez időben Spanyolországban (Galícia, Katalónia, a Baleár- és a Kanári-szigetek nélkül) 7960 elemi iskola működött (ebből 595 a lányok számára, a többibe csak fiúk járhattak), 217.164 tanulóval. Ez a 6-13 éves korú fiatalok kb. 15%-át jelentette. E liberális visszatérés rövid ideje alatt a tanítóképzés is intézményesült (Plan Quintana), a tanítójelölteknek vizsgát kellett tenniük. Andrés Quintana Roo terve háromfokozatú képzést tartalmazott: elemi, közép- és „harmadik" oktatást - az egyetemek előtt. Ismerve a mai középfokú oktatást, az a benyomásunk, hogy Quintana szelleme máig kísért. VII. Ferdinánd ugyan konzervatív szellemiségben, de ebben az irányban folytatta az elemi képzés stabilizálását (1825: Elemi Iskolák Általános Szabályzata), fizetési kategóriákat állapított meg, tanfelügyelői hálózatot hozott létre. 1834-ben több tanítóképző intézet is nyílt, 1936-ban pedig az összes tartományt saját tanítóképző létrehozására kötelezték. Mária Krisztina régenssége alatt (II. Izabella még gyermek) a közoktatás még tagoltabbá vált: az elemi képzés alsó és felső tagozatra, a középfokú iskola alap- és felsőfokúra tagolódott, s létrejött a nem egyetemi felsőoktatás is a szakoktatásban és a művészeti képzésben. Ezt a tervet azonban Joaquin Baldomero Fernández-Espartero tábornok 1837-es puccsa után levették a napirendről.9 Két, igen zavaros évtized után (tizenöt kormány váltotta egymást 1844 és 1857 között), 1857-től lehetünk tanúi egyfajta stabilitásnak a közoktatásban. A liberális Montoya- törvény - Claudio Montoya miniszterhez kötik ugyanis az 1857. szeptember 9-én elfogadott új törvényt a közoktatásról - több mint egy évszázadig meghatározta az oktatás szervezetét és szerkezetét. A törvény az oktatást 6-9 éves életkor között tette kötelezővé, s minden ötszáznál nagyobb települést kötelezett iskola létesítésére. Az iskolák állami felügyelet alá kerültek. A Montoya-törvény három szakaszban, három szintet alakított ki: Az első szakasz két szintre oszlott: az elemi alsó tagozat ingyenes és kötelező, az elemi felső tagozat, a kilencedik életév után már nem az. A második szakasz a középiskola, két ciklussal: kétéves alsó középiskola és négyéves felső középiskola. A tantárgyak többsége bölcsészettudomány volt. E szinten jelent meg az alsó szintű szakoktatás is. A harmadik szakaszban (ensenanza superior [felsőoktatás]) egyetemi fakultásokon, főiskolákon és felsőfokú szakiskolákban folyt a képzés. A tanítóknak kötelezően tanítóképzőt (Escuelas de Magisterio) kellett végezniük. 232 Külügyi Szemle
