Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Benisné Szabó Éva: A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009)
A közoktatás a demokratikus Spanyolországban (1975-2009) A spanyol falu azonban jobbára írástudatlan maradt. Spanyol adatok szerint a XVIII. század végén az összlakosság 80%-a még analfabéta volt.4 A XVIII. században a Habsburg uralkodókat felváltó Bourbon-dinasztia a felvilágosult reformdiktatúra évtizedeit jelentette, különösen III. Károly (1753-1788) időszakában. Az ő uralkodása alatt szerveződtek meg az első tanítóképző központok, a tanítói testvériségek összevonásával és „államosításával" létrejött az Alsófokú Iskolák Tudományos Kollégiuma (Colegio Academico de Primeras Letras), 1786-ban pedig a Tanítók Akadémiája (Academia de Maestros), amely 1791-ben állami tanítóképző intézménnyé is vált (Academia de Primera Education).5 A tanítóképzés a XVIII. században egy általánosabb oktatási reformpolitika részét jelentette. A tudás, a tudomány jelentősége felértékelődött. A közép- és felső osztályok mozgalmaként szerveződtek a nagyvárosokban az Ország Barátainak Gazdasági Társaságai (Sociedad Económica de Amigos del País), sajátos akadémiákként, klubokként; céljuk a kultúra, tudomány, oktatás felkarolása, iskolák létesítése és támogatása volt. Ekkor született még a Real Academia, a Királyi Akadémia is. A fejlődés-fejlesztés reformjainak keretében megjelent állami prioritásként a közoktatás gondolata is. Az elemi iskolák rendszerét a jezsuiták kisajátított javaiból tervezték kialakítani. Terv született középiskolák, katonaiskolák létrehozására és az egyetemek fejlesztésére is. Különös hangsúlyt kaptak a természettudományos, az orvosi és állatorvosi kutatások. Spanyolország ebben a században a francia felvilágosodás hatásának köszönhető lendületét mutatta egészen a francia forradalomig, illetve a napóleoni háborút követő francia megszállásig (1808).6 Liberális-konzervatív küzdelem az oktatásban Anderle Adám Spanyolország története című könyvében7 a XIX. századi fejezetet a „Zavaros évtizedek" címmel jellemezte. Jósé Luis Cornelias adatait átvéve, egy olyan évszázadot láttat, amelyben százharminc kormány volt hatalmon, kilenc alkotmány született, három uralkodót taszítottak le trónjáról, öt véres polgárháború, valamint kétezernél több „forradalom" (azaz puccs, felkelés, lázadás, konspiráció) zajlott le - hogy a parasztmozgalmakat és munkássztrájkokat, tüntetéseket ne is említsük. „Egyensúlyát vesztett évszázad" ez, ahol a tőkés fejlődést egy erős arisztokrata-papi-katonai elit fékezte. S közben már a XIX. század végén az akkor születő kisnemzetek (baszk, katalán, gallego) mozgalmai új dimenzióját adták a konfliktusoknak.8 Az oktatás ügyeit ilyen Spanyolországban kell elhelyezni és szemlélni. Az indulás liberális ihletésű. A Napóleon ellen harcoló Hispánia liberális törvényhozó gyűlése 1812-ben fogadta el a cadizi alkotmányt, amely a IX. fejezetben rendelkezett a közoktatásról, az állam feladatává téve azt, a 366. cikkely pedig kimondta a kötelező 2010. ősz 131
