Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Matilde Eiroa San Francisco egyetemi hallgatók képzésére korábban létrehozott Colegio Mayor Santiago Apostolt, valamint a spanyol nemzeti rádió idegen nyelvű propagandaadásait is. A közép- és kelet-európai régió néhány országa esetében más tényezők is nehezítették a kapcsolatok szorosabbra fűzését. A bolgár-spanyol kapcsolatok kibontakozását például II. Simeon volt bolgár cár tevékenysége akadályozta. A gyermekcárt 1946-ban száműzték Bulgáriából, és 1951-ben „a spanyol kormány hivatalos vendégeként" Madridban telepedett le családjával. 1963-ban emigráns bolgár kormányt akart alapítani, ehhez viszont a spanyol államfő engedélyéért kellett folyamodnia. Franco visszautasította Simeon kérését, mert Bulgária kiállt az ENSZ-ben Spanyolország azon kezdeményezése mellett, hogy Gibraltár is kerüljön fel a szervezet dekolonizációs listájára.30 Franco nyilvánvalóan el akarta kerülni, hogy a száműzött uralkodó politikai tevékenységének akár közép- és kelet-európai kapcsolatai, akár Gibraltárral kapcsolatos területi követelései lássák kárát. A spanyol külügyminisztérium a szocialista tömb kormányaihoz intézett hivatalos nyilatkozataiban azzal is érvelt a hivatalos kereskedelmi kirendeltségek létesítése mellett, hogy Spanyolország nagy léptékű gazdasági modernizációs programot indított, és igen fontosnak tartja új exportpiacok feltérképezését is. Tény, hogy a spanyol kormányban nagy számban képviseltették magukat az Opus Dei korszerűen képzett, technokrata szakemberei, akik nagyban hozzájárultak a spanyol gazdaság fellendítéséhez, és az új gazdasági orientáció keretein belül szorgalmazták a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálását és szorosabbra fűzését a legelőnyösebb feltételeket kínáló országokkal. A kereskedelmi kapcsolatok kiépítésében fontos fordulópont volt 1964: ekkor nyitotta meg első kirendeltségeit Varsóban és Bukarestben az Instituto de Moneda Extranjera. Ezek a hivatalos képviseletek a bolgár, magyar, csehszlovák és NSZK vonatkozású gazdasági kapcsolatokat is irányították. 1969-ben Gregorio López Bravo, az Opus Dei közismert tagja került a spanyol külügyi tárca élére. A korábban iparügyi miniszteri tisztséget betöltő politikus elsődleges feladata az volt, hogy elérje, Spanyolország a lehető legteljesebb mértékben integrálódjon az európai Közös Piacba. A külügyminiszter fontos, gesztusértékű látogatásaival hamarosan az újságok címlapjára került: hivatalos látogatást tett Brüsszelben, Moszkvában pedig nem hivatalos egyeztetéseket folytatott a szovjet kormány tagjaival - amivel azt is egyértelművé tette, hogy az európai integráció mellett Spanyolország arra is készen áll, hogy felülemelkedjék a keleti blokktól elválasztó nézetkülönbségeken. López Bravo nyilatkozataiban kiemelte, a spanyol külpolitika különleges hangsúlyt fektet a szocialista tábor országaival fenntartott kapcsolataira is, hiszen hazája gazdasági és biztonságpolitikai érdekei sok ponton egyeznek a közép- és kelet-európai országokéival. López Bravo és a döntően Opus Dei-tagokból álló spanyol kormány pragmatizmusa miatt a kezdetektől támogatta Willy Brandt Ostpolitikját is. A spanyol külpolitika kelet felé való nyitásának hamarosan kézzelfogható eredményei is jelentkeztek: a szocialista 88 Külügyi Szemle
