Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája,, 1939-1975 és az európai Közös Piacra. A spanyol külpolitika új tendenciáinak értékelését tovább bonyolította, hogy - mint korábban jeleztük - Spanyolországban számos volt uralkodó és arisztokrata (például Habsburg Ottó vagy II. Simeon bolgár cár) telepedett le, akik Franco tudtával és támogatásával jelentős kommunistaellenes propagandát folytattak. A kapcsolatok felújítása a közép- és kelet-európai országokkal így hosszú, megtorpanásokkal és nekilendülésekkel teli folyamat volt. Általánosságban négy szakaszt különböztethetünk meg a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok rendezésének folyamatában, melyek jól jelzik a Közép- és Kelet-Európa felé irányuló francóista külpolitika stratégia- és hangsúlyváltásait is. Az első szakasz (1958-1959) legfontosabb mozzanata a KGST-országokkal aláírt, kétoldalú kereskedelmi megállapodások létrejötte, melyeket általában a spanyol fél kezdeményezett. Eleinte az árucsere volumene igen szerény volt, és olyan cikkekre korlátozódott, mint az ércek, papír, parafa, vegyipari termékek, gyümölcs, élelmiszerek. A spanyol kormány érdeklődött a cseh traktorok, nehézipari gépek és kristályüveggyártás, valamint a lengyel kőszén iránt is. A kereskedelmi együttműködés e kezdeti, alacsonyabb intenzitású szakasza egyfajta próbajáratként is értelmezhető, melynek során az érintett kormányok és cégek feltérképezték, mi várható reálisan a kereskedelmi kapcsolatoktól. Ezt követte az együttműködés intézményesülése; vegyes bizottságok jöttek létre, melyek pontosították az árucsere összetételét és volumenét, s fokozatosan növekedni kezdett az export is.2s A vegyes bizottságok hatékonyságára jó példa a Cseh- Spanyol Kereskedelmi Bizottság, amely mind áruösszetétel, mind volumen szempontjából olyan hatékonyan kalibrálta a kétoldalú kereskedelmet, hogy 1958 és 1968 között a Spanyolországba irányuló cseh export 58%-kal nőtt, s az onnan érkező import összértéke is 65%-kal emelkedett.29 Lengyelország esetében is hasonló változások történtek: az 1956-tól 1975-ig tartó időszak értékelésére Luis Fernando Lobejón „a spanyol-lengyel kereskedelem aranykora" kifejezést használja. A közép- és kelet-európai országokkal való kapcsolatok rendezésének második szakaszában (1964-1969) az érintett kormányok - a kereskedelmi attasék egyeztetései után - hivatalos kereskedelmi kirendeltségeket hoztak létre. A döntés eredményeként Madridban és a közép- és kelet-európai fővárosokban megjelentek a szocialista tábor, illetve Spanyolország első hivatalosan kinevezett diplomatái, akiknek a kereskedelmi kapcsolatok szervezése mellett a diszkrét információszerzés és a kapcsolatépítés is a feladatkörébe tartozott. Bár a helyi kapcsolattartást már az előző szakasz kétoldalú szerződései nyomán megjelenő delegációk is segítették, ám ezek jellege inkább technikai, mintsem diplomáciai volt. A hivatalos képviseletek hálózata 1969-re konszolidálódott véglegesen, amikor a spanyol kormány, felismervén, hogy a félhivatalos és hivatalos kirendeltségek működése összeférhetetlen, felszámolta a negyvenes évektől Madridban működő, a közép- és kelet-európai országok érdekeit képviselő félhivatalos követségeket, és további gesztusértékű rendelkezéssel megszüntette az antikommunista 2010. ősz 87
