Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Eiroa San Francisco, Matilde: Spanyolország Közép- és Kelet-Európa-politikája, 1939-1975
Matilde Eiroa San Francisco A bizonytalan nemzetközi helyzetben vezetőváltás zajlott le a spanyol külügyminisztériumban: Alberto Martin Artajo lett az új külügyminiszter. A katolikus-konzer- vatív miniszter kinevezése újabb fordulatot jelzett a spanyol külpolitikában: a kormány szakítani akart a világháború alatti tengelybarát beállítottsággal, és Spanyolország semlegességét, demokratikus elkötelezettségét hangsúlyozta az új vezető hatalmak és a nemzetközi közvélemény előtt. A spanyol diplomácia aktívan részt kívánt venni az új nemzetközi jogrendszer és kapcsolatok konszolidálásában. Ennek érdekében kommunikációs stratégiája központjába a spanyol semlegességet helyezte, melynek csor- bítatlanságát - a spanyol kormány szerint - a hivatalosan is kimondott semlegesség és a „nem hadviselő fél" státusza is igazolta.15 A spanyol propaganda alapvetése az volt, hogy az ország semlegessége a spanyol lovagiasság és a nemesi erkölcs történelmi hagyományaiban gyökerezik, melyektől távol áll mindenfajta ellenségeskedés és agresszió: nem támadja meg veszélyben lévő szövetségeseit, de tőlük is elvárja ugyanezt. Minden erőfeszítés dacára, a nemzetközi közvélemény Franco tábornok rendszerével kapcsolatban leginkább a diktatúrák anakronizmusát és a fasizmus állandó, élő fenyegetését érzékelte. Az ENSZ kizárta tagjai közül Spanyolországot, és szankcióinak eredményeképpen a tagállamok nagy része visszahívta diplomatáit Madridból.16 A spanyol diplomácia érdemben nem tudott beleszólni a „spanyol kérdés" vitájába, mely először a nemzetközi sajtóban, majd az ENSZ-ben zajlott. A külügyminisztérium mindössze annyira szorítkozott, hogy hivatalos nyilatkozataiban elítélte a Franco-rend- szert ért „igazságtalan" vádakat. A kibontakozó hidegháború első szakaszában a francóista Spanyolország nemzetközi arculatában a rendszer radikális antikommunizmusa lett a meghatározó elem. Az egyértelmű ideológiai állásfoglalás egyik következménye volt az is, hogy a közép- és kelet-európai országokkal megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, és a spanyol külügyminisztérium arra kényszerült, hogy bezárja nagykövetségeit, miután a térség államai a spanyol emigráns köztársasági kormányt ismerték el. A köztársasági kormányt 1945-ben de jure Guatemala, Mexikó, Panama és Venezuela ismerte el. A következő két évben számos közép-kelet-európai ország követte az amerikai államok példáját: Lengyelország (1946. április 4.), Jugoszlávia (1946. április ÍZ), Csehszlovákia (1946. augusztus 22.), Románia (1946. június 4.), Magyarország (1946. augusztus 22.), Albánia és Bulgária (1946. október 29.). A köztársasági Cortes (parlament) 1945. augusztus 17-én Mexikóvárosban tartott alakuló ülésére Csehszlovákia még hivatalos képviselőt is delegált.17 A közép- és kelet-európai államok egyértelmű állásfoglalására a francóista kormánynak is volt válasza: hivatalos közleményben jelentette be, hogy Spanyolország felfüggeszti a kommunikáció minden formáját az említett államokkal, és zárolja a kereskedelmi tranzakciókat is. Fokozatosan felszámolták a diplomáciai és konzuli tevékenységet is, és mind Spanyolország, mind a közép- és kelet-európai országok visszahívták diplomatáikat. Új szakasz kezdődött a spanyol Közép- és Kelet-Európa82 Külügyi Szemle
