Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - J. Nagy László - Koroncz Ágnes: Spanyolország és a Maghreb-térség
J. Nagy László - Koroncz Agnes néhány marokkói katona a kábítószer-csempészet elleni harc ürügyén partra szállt az egyik szigeten (vagy inkább kősziklán), és kitűzte országa zászlaját. A spanyolok hatásos erődemonstrációval válaszoltak: hadihajókat és harci helikoptereket vonultattak fel. Végül az Egyesült Államok közvetítésével állították vissza a status quo ante állapotot. A problémák ellenére, mindkét fél tisztában van azzal, hogy együttműködésre vannak ítélve. Ezt diktálja, többek között, a terrorizmus elleni harc - különösen a 2003. májusi casablancai és a 2004. márciusi madridi merénylet után. A Casa de la Espana elleni casablancai merényletnek négy spanyol állampolgár esett áldozatul, a madridinak pedig közel kétszáz. Az elkövetők marokkóiak voltak. Zapatero miniszterelnök ennek hatására - mintegy folytatva és elmélyítve a spanyol külpolitika mediterrán orientációját, s úgyszólván válaszul a „civilizációk összecsapása" kártékony elméletére - a „civilizációk szövetségét" javasolta. Tervét 2004. szeptember 29-én, az ENSZ-közgyűlé- sen elmondott beszédében terjesztette elő. Felszólította a Nyugatot, hogy jobban vegye tekintetbe az iszlám világ törekvéseit. Ugyanakkor az arab-iszlám világ demokratikus átalakításának szükségességét is hangoztatta. E kettős cél elérésére közösen kell törekednie a Nyugatnak és az arab-iszlám világnak. Az ENSZ főtitkára felkarolta az ötletet, amely egy évvel később meg is valósult. Török-spanyol közös javaslat alapján 2005-ben létrejött az ENSZ Civilizációs Szövetség (United Nations Alliance of Civilizations, UNAOC), amely azon munkálkodik, hogy a különböző - elsősorban a két említett - civilizációk között a megértés és az együttműködés legyen az uralkodó, s ne emelkedjen közöttük fal.17 A marokkói spanyol enklávék a történelmi örökségen túl is sok fejtörést okoznak, mert nemcsak az észak-afrikai, hanem a nyugat-afrikai illegális bevándorlók számára is az utolsó állomást jelentik Európába jutásuk előtt, s számos, tragédiával végződő eset színterei.18 A bevándorlás Spanyolországban viszonylag új keletű probléma. Az 1970-es évek végéig Spanyolország kibocsátó ország volt, ezután viszont befogadóvá lett, sőt, a maghrebi és szubszaharai illegális bevándorlók számára „Európa kapuja".19 2007-ben a spanyol lakosság több mint 10%-át bevándorlók alkották. A spanyol politika évtizedeken keresztül „bevándorló-barát" volt. A bevándorlók jogait szabályozó első, 1985-ben elfogadott törvényt napjainkig - az illegálisan érkezők egyre nagyobb száma miatt - többször módosították, szigorították. Átmeneti megoldásként a spanyol kormány kénytelen volt többször is „amnesztiát" hirdetni az illegális bevándorlók számára, így legalizálva több százezrük helyzetét. 2009-ben közel ötmillió külföldi élt lakhatási engedéllyel az országban, közülük hétszázhatvanezer volt marokkói. 2008-ig, a válság kirobbanásáig a spanyol munkaerőpiac még képes volt integrálni a bevándorlókat. Azóta azonban a kormány már inkább arra törekszik, hogy anyagilag is ösztönözze a hazatérést. A felmérések viszont azt bizonyítják, hogy ezt a lehetőséget a spanyol- országi marokkói közösség több mint 80%-a elutasítja.20 72 Külügyi Szemle
