Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - J. Nagy László - Koroncz Ágnes: Spanyolország és a Maghreb-térség
Spanyolország és a Maghreb-térség A spanyol képviselőház 2009 decemberében fogadta el a külföldiekről szóló törvény negyedik reformját. A törvény - többek között - újrafogalmazta a törvénytelen bevándorlás ösztönzéséért kiszabható büntetéseket. A rendezetlen helyzetű bevándorlók internálási idejét hatvan napra növelte. Ezután már csak a tartózkodási engedéllyel rendelkezőket veszik nyilvántartásba, így csak ők jogosultak egészségügyi ellátásra és oktatásra. A migrációs probléma, ha a felső szintű együttműködést nem is rombolja, az emberi kapcsolatokat igen. Ez nem hat kedvezően a két ország közötti - tágabban a spanyol- maghrebi - viszonyra. Egyáltalán nem segíti a közös spanyol-marokkói terv - vagy inkább csak álom? - megvalósulását: az Afroalagút, az Afrika és Európa közötti alagút megépítését. A beruházásról II. Hasszán és János Károly spanyol uralkodó 1978-ban írt alá egy megállapodást. A 40 km hosszú vasúti alagút a becslések szerint mintegy 13 milliárd dollárba kerülne. (A La Manche alatti Csalagút hatmiiliárdba került.) A tervek szerint 2009-ben el is kezdték volna az építését, annak ellenére, hogy a pénzügyi források még nem voltak biztosítottak (az Európai Unió is habozik). Az építkezés megkezdése azonban nem csupán ezért csúszik, hanem a felmerülő technikai nehézségek miatt is. Elég, ha ezzel kapcsolatban az alagút terveinek elkészítésével megbízott svájci építészmérnök, Giovanni Lombardi véleményére utalunk: „A Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő Csalagút megépítése gyerekjáték volt az Afroalagútéhoz hasonlítva."21 Algériával a kapcsolatok - az említett bizonytalan belpolitikai helyzet miatt - az 1990-es években stagnáltak, de nem szüneteltek. 1999-ben Abdelaziz Buteflikát választották köztársasági elnökké, aki meghirdette a civil egyetértés politikáját, békejobbot nyújtott a terrorizmusról lemondó és a civil életbe integrálódni kívánó iszlamistáknak. Ezt követően kezdett normalizálódni a helyzet az országban. A következő év júliusában már az észak-afrikai országba látogatott Jósé Maria Aznar miniszterelnök. O volt az első európai kormányfő, aki a korábbi évtizedben „morális embargó" alá vett Algériába utazott.22 Az új évezred első éveiben a spanyol-marokkói viszony nem volt túl szívélyes, Madrid ezért is szorgalmazta különösképpen a kapcsolatok bővítését és elmélyítését Algériával, amelyet Aznar miniszterelnök „Spanyolország stratégiai szövetségeseként" jellemzett. Ez egyben üzenet is volt Marokkónak: nem nélkülözhetetlen partner a spa- nyol-maghrebi kapcsolatokban. Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy az Algéria és az Európai Unió közötti társulási egyezményt Spanyolországban, Valenciában írták alá 2002 áprilisában, az 5. euromediterrán miniszteri találkozó alkalmából, az algériai elnök és a spanyol miniszterelnök jelenlétében. Ugyanezen év október 7-9-én került sor Buteflika hivatalos elnöki látogatására Madridban. (Algériai elnöknek ez volt az első Spanyolországba tett hivatalos államfői látogatása.) Október 8-án a spanyol miniszterelnök és az algériai államfő aláírta a barátsági, együttműködési és jószomszédsági 2010. ősz 73
