Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István Régiók Bizottságában huszonegy hellyel rendelkezik. A tizenhét autonóm tartomány képviselői mellett négy város delegátusa is részt vesz az új intézmény munkájában. Az önkormányzati közösségek többsége önálló irodát is nyitott Brüsszelben. Spanyolország európai integrációs tagságának pillanatától támogatta a tagországok eltérő fejlettségű régiói közötti különbségtétel felszámolását, a gazdasági-szociális kohézió eszméjét, s ennek gyakorlati kivitelezését, a strukturális alapokon keresztül megvalósuló pénzügyi transzferek politikáját. Határozottan síkra szállt az Egységes Európai Okmány elfogadása mellett. Támogatta a biztonsági politika europaizációját, s az I. Delors-terv (1987) egyik élharcosa volt. Az Európai Bizottság francia származású elnöke által szignált „csomag" szerint ugyanis a Közösségben addig szokásos éves tervezés mechanizmusát az ötéves keretfinanszírozás rendszerének kell felváltania. Az elképzelés egyúttal alkalmat adott a gazdasági-szociális kohézió hatékonyabb érvényesítésére és a pénzügyi politika reformjára is. Spanyolország a legteljesebb mértékben támogatta Jacques Delors csomagtervét, hiszen az megduplázta, az 1987-es 7.000 millió ecuről 1992-re 14.000 millió ecure emelte a strukturális alapok összegét. Ezen belül különösen az 1. célcsoportba tartozó régiók finanszírozása növekedett. Ez 1988 és 1992 között Madrid, Aragónia, a Baleár-szigetek, Rioja, Navarra, Baszkföld és Katalónia autonóm tartományok kivételével valamennyi spanyol önkormányzati közösséget érintette. A spanyol kormány a bruttó nemzeti összterméken alapuló, arányos költségvetési hozzájárulás bizottsági előterjesztését is támogatta. Madrid vetette fel az I. Delors-csomag tárgyalása során a „brit csekk", a Nagy-Britannia számára folyósított pénzügyi visszatérítés rendszerének megszüntetését, az egy főre jutó nemzeti jövedelem figyelembe vételének alapján. Ezt a javaslatot nem sikerült keresztülvinni a költségvetési reform rostáján. Fontos szerepet játszott azonban a végső formába öntött megállapodások közös engedmények útján történő elfogadásában. Még nagyobb sikereket ért el Spanyolország a II. Delors-csomag (1993) tárgyalása során. Az 1. számú célcsoport által támogatott területek költségvetése 100%-ról 154%- ra nőtt. Az 1994-ben bevezetett Kohéziós Alap juttatásaival együtt - melynek 60%-át a madridi kormányzat kapta - az 1-es számú célcsoport által érintett spanyol régiók 1994-1999 közötti támogatása megduplázódott.14 Spanyolország a tárgyalások során azt is elérte, hogy a kohéziós országok számára a fogyasztási adó regresszív jellegét 1995. január elsejétől megváltoztassák. Ez Hispánia számára 1995. és 1999. között tizenöt- milliárd ecu megtakarítást jelentett. A tárgyalási pozíciók javítása céljából ismételten napirendre tűzött brit visszatérítés ügyében most sem sikerült haladást elérni. A Spanyolország által immár másodízben alkalmazott taktika azonban - kompromisszumos engedményként - alkalmas volt a fontosabbnak tartott kohéziós igények kielégítésére. Ugyanilyen határozottság jellemezte a spanyol magatartást az „Agenda 2000" vitái és utóélete során az euróövezet tagjává vált, a nominális konvergenciakritériumokat teljesítő kohéziós országok (Írország, Portugália és Spanyolország) számára folyósítandó 42 Külügyi Szemle
