Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István alakulása is. 1983. március 6-án Helmuth Kohl, majd június 9-én Margaret Thatcher választási győzelmet aratott. Megszilárdult belső pozíciójuk birtokában már nagyobb figyelmet fordíthattak az Európai Közösség bővítésének kérdésére. A spanyol belpolitika - olykor drámai - eseményei is jelentős mértékben befolyásolták a csatlakozási tárgyalásokat. 1981. január 29-én Adolfo Suárez González lemondott mind kormányfői, mind UCD-elnöki posztjáról. A király Leopoldo Calvo Sotelót, az EGK-val kapcsolatos ügyek miniszterét bízta meg az új kabinet megalakításával. Calvo Sotelo február 25-én, csak harmadszori parlamenti szavazás után kapta meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. Előtte két nappal azonban, a világ nagy megdöbbenésére, a televízió élőben közvetítette Antonio Tejero Molina alezredesnek a parlament elfoglalását célzó akcióját, azaz katonai puccskísérletét. Az országban uralkodó politikai feszültség a továbbiakban nagymértékben hozzájárult a kormányzó párt gyors széteséséhez. 1982. október 28-án általános választásokat tartottak, amelyen abszolút többséget szerzett a Felipe González vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt. A december 2-án megalakult kormány külügyminisztere, Fernando Mórán december 13-án Brüsszelben felhívással fordult a „tízekhez". Nyilatkozatában a spanyol csatlakozás pontos menetrendjének rögzítését kérte: „A csatlakozásnak-hangsúlyozta-a jelenlegi törvényhozás időszakában meg kell történnie. Ezért Spanyolország és a Közösség számára egyaránt alapvető jelentőségű a két fél közötti tárgyalások menetrendjének és a csatlakozáshoz szükséges adaptációs eszközrendszer megfelelő kereteinek pontos rögzítése, kialakítása."7 A válasz azért nem késett soká, mert a tizenhat fejezet közül hatnak a lezárására már az 1982. március 22-i miniszteri szintű értekezleten sor került. Az 1983. június 18-19-i, stuttgarti Európa-csúcson német és olasz támogatással megtörtént az áttörés. Németország a Közösség költségvetési forrásainak növelését összekapcsolta Spanyol- ország és Portugália felvételével. A tárgyalások harmadik, egyben utolsó, kilenc hónapos szakaszára már csupán a hat, legnehezebben megoldható fejezet kompromisszumos lezárása maradt. A mező- gazdaság, a halászat, a szociális ügyek (beleértve a munkaerő szabad áramlását is), a saját forrás (költségvetés), a Kanári-szigetek státusza, a spanyol-portugál együttműködés szabályozása rendkívül nehéz feladatnak bizonyult. Az 1984 végére tervezett befejezés ezért fél évvel eltolódott. Az 1985. március 17-21-i Miniszterek Tanácsa ülésén sem sikerült lezárni a tárgyalási folyamatot. Giulio Andreotti soros elnök ezért közvetlenül a brüsszeli csúcs (március 29-30.) előtt, március 28-29-re Párizsba hívott össze újabb munkaértekezletet. A maratoni tárgyalások eredményeképpen az utolsó pillanatban - a spanyolok számára a mezőgazdasági kérdésekben kedvezőtlen megállapodások megkötésével - lezárult a csatlakozási folyamat. 1985. június 12-én délelőtt a lisszaboni Szent Jeromos kolostorban, délután pedig Madridban sor került a csatlakozási okmányok aláírására. A spanyol parlament két háza öt nappal később, 1985. június 17-én egyhangúlag jóváhagyta a szerződést. 38 Külügyi Szemle
