Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Spanyolország az Európai Unióban szembe magukat. Közülük is a legfontosabbakat a pénzügyi reformok véghezvitelének szükségessége, a fogyasztási adó bevezetése, az áruk mennyiségi korlátozásának kérdése, a mezőgazdasági politika, az agrárstruktúra (tulajdonviszonyok, alacsony technikai szint és műszaki színvonal), a munkaerő jövőbeni szabad mozgása, az alulképzettség, a munkanélküliség magas aránya, illetve bizonyos iparágak, a spanyol bor, olaj, gyümölcs, zöldség és (a világon a harmadik, Európában pedig a legnagyobb) halászati flotta közös piaci megjelenése jelentette. A kérdések részletes megtárgyalása, valamint egyes tagállamok - belpolitikai okok által is motivált - konjunkturális és eltérő érdekei jelentős mértékben lassították Spanyolország csatlakozását. Ez átmenetileg a lakosság és a közvélemény komoly illúzióvesztésével is járt. A folyamatot fékezték az EK első (1973-as) és második (1981-es) kibővítésekor meg nem oldott intézményi és strukturális problémák is (ezekre a spanyol csatlakozás másnapján, 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány adta meg a választ), valamint az a Közösség által képviselt álláspont, hogy az Ibériai-félsziget két országának integrációs csatlakozására egyszerre kerüljön sor. Ezt elsősorban a portugálok sérelmezték, mivel megítélésük szerint e sajátos „árukapcsolás" nélkül az ország közös piaci belépésére jóval korábban sor kerülhetett volna. Az EGK azonban ahhoz is ragaszkodott, hogy a csatlakozási egyezménnyel egy időben szerződésben szabályozzák a Portugália és Spanyolország közötti gazdasági kapcsolatokat. A három szakaszban zajló tárgyalások első periódusában készültek el a bizottsági jelentés fejezetei, a hozzá tartozó spanyol elemzésekkel és a kibővítési dokumentummal. A spanyol terminológia ezt a szakaszt összefoglaló néven „el fresco"-nak, „lehűtésnek", a friss levegő beengedésének, némi túlzással a „kijózanodás" periódusának nevezi. A spanyol tárgyalófélnek ekkor kellett először szembesülnie a franciák makacs ellenállásával. Hivatalos madridi dokumentumok Giscard d'Estaing francia elnök 1980. június 5-én, az Agrárkamarák Közgyűlésén a dél-francia mezőgazdasági termelők megnyugtatása céljából tett kijelentéseit még a csatlakozás után is „válság dimenzióját öltő" eseménynek értékelték. Tény, hogy Giscard d'Estaing - a csatlakozás szempontjából vétóval felérő - javaslata a közös mezőgazdasági politika előzetes reformjához kötötte a spanyol belépés támogatását. Az államfő intervenciójának hatására, egyébként, a Közösség változtatott a mezőgazdasági finanszírozás rendszerén, a költség-hozzájárulás módján, mértékén, és szabályozta az alapvető mezőgazdasági ágazatok kvótarendszerét is. A franciák 1982 júniusában, a konkrét témákról folyó egyeztetések során, azaz a tárgyalások második szakaszában újabb problémaleltárral álltak elő (ez már Francois Mitterrand elnöki periódusában történt). Fékezte az egyeztetési folyamatot az a görög és ír javaslat is, amely a spanyol csatlakozás esetén a részükre folyósított közösségi támogatás növelését szerette volna elérni. A spanyol-portugál integráció folyamatára nagy hatást gyakorolt az Európai Közösség két meghatározó tagállama - NSZK és Nagy-Britannia - belső viszonyainak 2010. ősz 37
