Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Iván: Egy európai középhatalom külpolitikai mozgásterét meghatározó tényezők a XXI. század elején
Harsányi Iván veszélyt jelent Portugália számára."17 János Károly király és Anibal Cavaco Silva portugál kormányfő elvi megállapodásra jutottak a terrorizmus elleni közös harc kérdésében is.18 Ezt később az érintett szakosított szervezetek gyakorlati formába öntötték. A spanyol és portugál ipari miniszter csúcstechnológián alapuló energetikai összefogásról (Operador del Mercado lbérico de la Electricidad) állapodott meg, amely vállalataikat az európai élvonalba emeli.19 2009-ben a két ország képviselői tizennégy egyezményt írtak alá, többek közt az ún. Duero-Douro tervet, közös folyójuk völgyének fejlesztésére.20 Határozott lépések történtek a Gibraltár körüli feszültség csillapítására is. Válság és mozgástér Amint ez lenni szokott, a nemzetközi piacokra irányuló, gyors expanzív fejlődés megszülte a maga elkerülhetetlen ellentmondásait is. A kulcságazatokba behatoló spanyol vezérlésű multinacionális vállalatok Latin-Amerikában - miközben a fejlődést jelentősen ösztönző tényezőként hatottak - a „profitcsinálás" során esetenként beleütköztek a helyi vállalkozók, saját alkalmazottaik vagy éppen az ottani baloldali kormányok és tömegeik ellenállásába. 2007 novemberében a Latin-Amerikában tevékenykedő legnagyobb spanyol vállalatok (a Telefonica, a BBVA, az Iberdrola, a Repsol YPF) értekezlet összehívását is kezdeményezték, miután a 2007. évi ibero-amerikai csúcs alkalmával a venezuelai Hugo Chávez elnök és több más radikális latin-amerikai vezető támadta a tevékenységüket. A húsz legnagyobb spanyol befektető tőkéje egyenlőtlenül oszlik meg a szubkonti- nensen: az előző években 80%-uk fektetett be Chilében, 50-50 Mexikóban és Kolumbiában, 40-40 Argentínában és Brazíliában, 30 Peruban, 20-20 Venezuelában, Ecuadorban, Uruguayban és Bolíviában. Közép-Amerikában 50, a Karib-térségben (többek közt Kubában) 40%-uk vállalt szerepet. A jövőre nézve adott előrejelzéseik szerint enyhén csökkenteni akarták jelenlétüket a forradalmi államokban, illetve jogbiztonságot és világos játékszabályokat követeltek.21 A lényeg azonban az, hogy az új évezred első hat-hét évében a szubkontinensen a külföldi beruházások mintegy 30%-a spanyol vállalatoktól származott. A brit üzleti körök egyik tekintélyes szócsöve 2008 után már-már megkockáztatta az állítást, miszerint Spanyolország Latin-Amerikában próbálja kárpótolni magát az otthoni gazdaság visszaesése okozta veszteségekért. Becslései szerint az ott kötött spanyol szerződések összege (71 milliárd dollár) már enyhén meghaladja azt a summát (67 milliárd), amelyet a kormány 2009 közepéig saját otthoni gazdaságélénkítő programjára irányzott elő.22 Közben a PP állandóan támadta a baloldali kormány tengerentúli politikai amortizá- tor szerepét. A partnerek sem mindig könnyítették meg a spanyol kormányzat dolgát: ismételten kezelésre szorulnak olyan, időről időre előtérbe kerülő problémagócok, mint 30 Külügyi Szemle
