Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Iván: Egy európai középhatalom külpolitikai mozgásterét meghatározó tényezők a XXI. század elején
Egy európai középhatalom külpolitikai mozgásterét meghatározó tényezők Gibraltár vagy a marokkói parton fekvő Ceuta és Melilla, illetve néhány kisebb sziget kérdése. Nagy kilengéseket mutat a Marokkóhoz fűződő viszony: az államfők látványos csúcstalálkozójától a spanyol királyi pár Ceutában tett látogatása elleni, heves marokkói tiltakozásig. A PSOE kormányzata 2004 után hozzáfogott az oktatás laicizmusának kiteljesítéséhez (az iskola és az egyház teljes szétválasztásához), ami szükségszerűen külpolitikai súrlódásokat generált a Szentszékkel, legalábbis egyes képviselőivel. Ám a belpolitikai mozgások „internacionalizálódásánál" sokkal nagyobb erővel mutatkozott meg az utóbbi években a mázsás nemzetközi fejlemények beáramló hatása. Ha igaz a tétel, amely szerint a hazai gazdaság hosszú fellendülése a spanyol mozgástér szélesedésének legfőbb tényezője volt, legalább ennyire igaz, hogy a 2008 őszén indult pénzügyi-gazdasági világválság próbára tette, és egyelőre továbbra is teszi, az elért eredményeket. Ez a válság ugyan kívülről, az Egyesült Államokból érkezett, de a spanyol gazdaság ezredforduló körüli fejlődési modelljének sajátságai megkönnyítették a begyűrűzését. Európában - Írországon kívül - sehol sem volt olyan mértékű a mesterségesen, olcsó devizahitelekkel táplált ingatlanépítkezés és tartós fogyasztási cikk vásárlás mértéke, mint Spanyolországban. A visszaesés a demokratikus időszak - sőt, mint erre több közgazdász rámutat, valójában az 1944-1945 óta eltelt évek - legsúlyosabb recessziójának bizonyult. Az 1959-es stabilizációs terv által kiváltott átmeneti gazdasági megtorpanás mindössze 0,5%-os volt. Az első olajárrobbanás idején csupán a növekedés mértéke esett vissza 8,6-ről 3%-ra. 0,6%-osra becsülik a második olajárrobbanáskor bekövetkezett megbicsaklást, 1%-osra az 1993-ast. 2009 első negyedévében azonban 2,9%-os visszaesés következett be, amelynek a foglalkoztatásra volt különösen erős a hatása. 2010-re, a válság várt mélypontjára a Spanyol Bank a gazdasági tevékenység 8%-nyi csökkenését jelezte előre. (Ez féléves szinten nem következett be, értéke valamivel alatta maradt a legtöbb uniós államénak. Ám az első mélyponton, 2008 októberében az ipari termelésnek az előző hónaphoz mért visszaesése elérte a 12,8%-ot!)23 A legsúlyosabb mozzanatnak a foglalkoztatás tartósan súlyos helyzete bizonyult. A munkanélküliek arányát ugyanerre a negyedévre az 1993-ban produkált 24% fölé prognosztizálták (valóban meghaladta a 20%-ot). Csakhogy 1993-ban a munkaerőpiacon csupán 16 millió fő volt jelen, 2009-re viszont ez a szám 23 millióra nőtt. Abszolút számokban a munkanélküliség 2009-ben több mint négymillió főt érintett.24 Egy részük bevándorló volt, ám munkahelyük elvesztése csak keveseket késztetett az ország elhagyására. A válság szociális hatásai egyre inkább felszították a munkavállalói tiltakozó mozgalmakat is; 2010 őszére-telére a nagy szakszervezeti központok országos általános sztrájkra készülnek, ami a spanyol nemzetközi tevékenység hazai hátterének gyengülését eredményezheti. Ennek 12 pontos követelési programját („Ne nyerészkedjenek a válságon!") már 2009 végén közzétették.25 A 2010 derekán kihirdetett munkaügyi reformtörvény fogadtatása ellentmondásos. 2010. ősz 31
