Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dömény Zsuzsa - Kégler Ádám: A spanyol EU-elnökség
Dömény Zsuzsa - Kégler Adám az Európai Tanács elnökségét ellátó tagállamnak, ha megfelelő előkészítéssel és stratégiával veszi át a feladatot, bizonyos keretek mellett módjában áll alakítani a politikai napirendet, az Európai Unió működését komolyan befolyásolni viszont csak a nagy és erős tagállamok képesek. A spanyol elnökség A spanyolok kudarcérzésekkel búcsúztak az EU-elnökségtől, fenntartások és kritikák kereszttűzében. Lehettek volna sikeresek? Vajon mennyire voltak reálisak a kitűzött célok és prioritások? Ezek milyen mértékben függtek a spanyol kormányzati csapat felkészültségétől, rátermettségétől? A célok és feladatok teljesítése és az uniós adminisztrációs szerkezet megfelel-e egymásnak? A lisszaboni szerződés nagy előrelépés abban a tekintetben, hogy egy sor területen meghatározza az uniós, illetve tagállami hatásköröket. Ennek ellenére, hatásköri átfedések, zavarok vagy adott esetben jogkörök hiánya érzékelhető bizonytalanságokat okozott a félév során. Kérdés, hogy mindez nem serkent-e egy-egy elnökséget arra, hogy hangzatos és mutatós prioritások felé tolódjon el tevékenysége. Ez a lehetőség a spanyoloknak nem adatott meg: rájuk várt a feladat, hogy elsőként dolgozzanak a lisszaboni szerződés keretei között. Az majd a jövőben derül csak ki, hogy sikerük hiánya kizárólag az ő számlájukra írható, vagy a szerződés bejáratása nem szabható ki fél évre, sokkal hosszabb időre van szükség hozzá. 2010. január elsején Spanyolország negyedik EU-elnöki ciklusát kezdte meg. Ez azonban nem sokban hasonlított az előzőekhez. A lisszaboni szerződés életbelépése után (2009. december 1.) az országra hárult az a feladat, hogy az új szervezeti rend elemeit működés közben egybecsiszolja mind a két új uniós tisztségviselővel - az Európai Tanács elnökével (a tisztet két és fél évig a belga Herman Van Rompuy tölti be), illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel (a brit Catherine Ashtonnal). Ezután az állandó elnök feladata lesz összehangolni az Európai Tanács tevékenységét, miközben az időszakos elnökséget viselő ország koordináló szerepe is megmarad. Annak ellenére, hogy a soros elnökség szerepe, mozgástere csökkent, illetve korlátozottabb lett, ebben az első időszakban az eddigieknél nehezebb és kevésbé látványos teendők hárultak az elnöki tisztet betöltő Spanyolországra. Bár az új szervezeti keretek révén bizonyos értelemben precedens értékű megoldások kialakításának lehetősége is megnyílt, hogy ezzel mennyire tudott élni a spanyol elnökség, talán ma még nem értékelhető, ezt a további tapasztalatok dönthetik el. A spanyol elnökségnek a prioritásaival járó teendői mellett olyan programokat is koordinálnia kellett, amelyek önmagukban is elegendő feladatot jelentettek volna, nem szólva a szinte valamennyi elnökség idején felvetődő, váratlan helyzetek, krízisek 18 Külügyi Szemle
