Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dömény Zsuzsa - Kégler Ádám: A spanyol EU-elnökség
A spanyol EU-elnökség negotiation facilitator). A tagállam prioritásarányai is annak függvényében változnak, hogy egy elnökség mennyire a „leader" vagy a „broker" szerepkörét kívánja ellátni. A szakirodalom tipikusan leader elnökségként említi15 a 2008-as francia, illetve mintaszerű brókernek a 2009-es svéd elnökséget.16 Attól függően, hogy egy adott ügy milyen szakaszban van, négy napirendi fázist különböztethetünk meg.17 Az első fázis (pre-adoption stage) az, amikor az Európai Bizottságban előkészítik az ügyet az előterjesztésre. A következő fázisban (adoption phase) a bizottság az Európai Tanács, az Európai Parlament és a szociális partnerek elé terjeszti azt. Ekkor kezdődik az egyeztetési és tárgyalási szakasz (intermediate stage). Ez az időszak általában több elnökségi cikluson is átível. Az EU politikai napirend elemző adatbázisát (PreLex) vizsgálva azt látható, hogy a bizottsági beterjesztéstől a tanács döntéséig minimum három hónap telik el, de volt olyan ügy is, amely közel hatvan hónapig volt napirenden.18 A folyamat a tanács döntésével zárul (formai decision of the Council)}9 Az EU soros elnökségét ellátó tagállamok sorrendje Év I. félév (január-június) II. félév (július-december) 2010 Spanyolország Belgium 2011 Magyarország Lengyelország 2012 Dánia Ciprus Forrás: az Európai Unió Tanácsa, DG „F" A politikai napirend tervezésekor nagyon fontos szempont az is, hogy az egyes tagországok melyik félévben látják el az elnökségi teendőket. Az első félév (január-június) gyakorlatilag folyamatos munkát tesz lehetővé, míg a másodikban (július-december) tulajdonképpen csak az év utolsó három hónapja áll rendelkezésre, mivel nyáron az Európai Unió is csak „takaréklángon" üzemel, bár, természetesen, a háttérben folynak az egyeztetések és az előkészítő munkálatok. Fontos szót ejtenünk a politikai kultúráról is, hiszen az óriási mértékben meghatározza egy-egy állam elnökségét. A nagy tagországok, illetve a magukat hagyományosan ide sorolók (Franciaország, Spanyolország, Olaszország) általában a „patron- client" kapcsolatrendszer szellemében alakítják tárgyalási stratégiájukat.20 Az egyes tagállamok viszonyrendszere, illetve a sorozatos háttér- és különalkuk rendszere az ún. informális kormányzás egyik legfontosabb jellemzője. Az országok pozícióikkal, szavazataikkal és a bizonyos ügyekhez rendelt prioritásrendszerükkel szinte folyamatosan „kereskednek", és próbálják a legoptimálisabb „üzleteket" megkötni. Ezt az alkufolyamatot nevezik „inter-level bargaining"-nak.21 A fentiek alapján elmondható, hogy 2010. ősz 17
